Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)
Márton Lajostól: M. Aur. Cassiodorius Senator isagogikai gyűjteménye. Aurelius Augustinus De doctrina christiana c. müve exegetikai munkásságának rövid áttekintésével
48 Marton Lajos. Ε dogmatikus fejtegetések után tér át az I. könyv végén a szentírás értelmezésére vonatkozó szabályokra. Az írás tartalma és célja szintén Isten és a felebarát szeretóse. A mely interpretatio e kettős szeretet építésére szolgál, nem hazug és nem hamis, még ha téves is a szöveg szerint. Az ilyen hasonló ahhoz az utashoz, ki az útról letér, de mégis célhoz jut. Ám azért az ilyent útba kell igazítani, hogy az útról letérés megszokása által félre ne vezettessék. Hittel, reménynyel és szeretettel, még pedig tiszta szívből, jó lelkiismeretből ós igaz hitből származó szeretettel, (1. Tim. 1, 5.) melyek birtokában nincs is szüksége az embernek az írásokra, hacsak mások tanítása végett nem, fogjon mindenki a szentírás tárgyalásához. Ezért szólt annyit a hit dolgairól, melyek után a jelekre tér át. II. könyv. A jelek (signa), melyekről ezután szó lesz, kétfélék : természetesek (naturalia), melyek természetüknél fogva, tehát önkéntelenül jelölnek valamit, pl. a füst a tüzet, — s adottak (data), melyek az élőknek bizonyos lelki dolgok kifejezésére használt szándékos, tehát tudatos jelei más élőkhöz. Itt most csak ez utóbbiak érdekelnek, mert a szentírás megértéséhez csak ezek tartoznak. És pedig közöttük is, melyek vagy a szemre, vagy a fülre tartoznak, a többi érzékszervre kevés, főként a szavak jönnek tekintetbe, melyeket, ha kiejtetnek, a fül, ha leíratnak, (tehát egy újabb jel: az írás által) a szem fog fel. Ε jelek (t. i. a szavak) a bábeli nyelvzavar óta minden népnél különbözők. Ezért terjedt el egy nyelvből kiindulva, különböző nyelveken a fordítások által a szentírás is „melyet olvasva (a népek) semmi egyebet nem kívánnak, mint azoknak gondolatait és akaratát megtalálni, a kik írták, és azok által Isten akaratát, mely szerint szóltak az ilyen emberek, mint hiszszük." Szabatos és igaz meghatározása a szentírás olvasása és magyarázata céljának, melyet azonban a gyakorlatban Aug. maga is minduntalan szem elől téveszt. Ámde a szentírásban sok homályos ós sok kétértelmű hely van, 2) melyeknek célját Aug. teleologikus állásponton abban találja, hogy az emberi kevélységet fáradsággal fékezzék és az értelmet a megunástól, melyet a könnyen kitalálható dolgok iránt érez, elvonják. A szentírás megismerésében *) Érdekes például hozza fel az Énekek-éneke 4, 2-t, mely látszólag egy szép nőhöz, voltaképen azonban — szerinte — az ecclesiához intéztetik. A szentek az egyház fogai, melyek elszakítják az embereket a tévedésektől s az egyház testébe kebelezik. A megnyírt juhok a bűneiktől, mint valami gyapjútól, megszabadított emberek, kik a fürdőből, azaz a keresztségből jönnek, ikreket ellenek, azaz a szeretet ismert két parancsolatát betöltik és e szent gyümölcs termésében egy se meddő. Ez szerinte a kifejtett, de lapos értelem. Amúgy nehezebb, homályosabb, de szebb.
