Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)

Könyvismertetés

Könyvismertetés. Dr. Luther Márton müvei. A reformáció négyszázados fordulójának örömünnepére és emlékezetére kiadta a Luther-Társaság. Sajtó alá rendezte, Dr. Masznyik Endre egyet. ev. theol. akad. igazgató-tanár. Második rész. Egyházszervező iratok. IV. kötet. A második idó'szakból (1523. Márc. — 1526. Jan.) való iratok. Lutherünk magyar fordításának immár IV. kötetét üdvözölhetjük. És üdvözöljük őszinte örömmel. Az előttünk fekvő vaskos (488 lapra terjedő) kötet 12 (téves számozás szerint 13) „egyházszervező iratot" foglal magában. A IV. kötet megjelenése alkalmából az első 3 kötet megjelenésekor mondottakat nem kívánnám mételni. Luthernek alig három ővi időközben megjelent iratainak fordításával legjobbjaink közül hatan (Hörk József, May er Endre, Márton Jenő, Dr. Masznyik Endre, Paulik János és Rajter János) megküzdöttek ős megküzdöttek oly módon, hogy szép törekvésük eredményéről csak őszinte elismeréssel nyilatkozhatunk. Nem mondhatjuk ugyan, hogy a fordítások minden izökben kifogástalanok volnának; de annyit igenis mondhatunk, hogy Luther hatalmas egyéniségét élő képben híven állítják szemeink elé. Egyes helyekre lesznek ugyan ezúttal is észrevételeim. De úgy vélem, hogy a gyorsan olvasó mai közönség könnyen fog áthaladni a fordítás oly helyein is, a melyeken az én öreg lábaim megbotlottak. Alig is hiszem, hogy észrevételeimet magukon a fordítókon kívül mások is figyelemre méltatnák. De ha ők az észrevételeket helyeseknek ismerik és azoknak talán későbbi fordításaiknál némi hasznát vehetik, akkor az én megjegyzéseim még se voltak teljesen hiábavalók. Megjegyzéseimmel egyelőre 2 iratra szorítkozom. Az uj bálvány és ősi ördög ellen, kit Meisszenben szentnek akarnak nyilvánítani. (1523.) Fordította Rájter János. 132. I. 10. sor : (Az Isten . . . nem engedi, hogy istentisztelet . . . történjék bármely helyen, bármely néven vagy módon), ha el nem rendelte e. h. hacsak ő maga nem rendelte el. Az eredeti: die er nicht selbst geboten hat. 133. I. az utolsó három sor : (Benno) IV. Henrik császár ellenében VII. Gergely pápához szított és a meisszeni őrgrófot a császárral egyetemben száműzte. Ezt Benno nem tehette, csak átok alá vethette és vetette őket. Az eredeti: hat . . . den Markgrafen von Meissen sammt dem Kaiser verbrannt.