Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)
Antal Géza dr.-tól: Jézus élete és a Napoleon-legenda
300 Dr· Antal Géza. De fogadjuk el a magán levelezők valóságos létezését; hogy állunk tudósításaikkal? Csak nem hihetjük, hogy Napoleon állandó környezete pár ezer tudósítóból állott? Tehát ezek a tudósítók is másoktól kapták értesüléseiket, ezek ismét másoktól és így tovább. Nos tegyük fel, hogy valamely tényt egymásután 20 személy ad tovább, úgy hogy az első elbeszéli a másodiknak, a második a harmadiknak és így tovább. Tegyük fel továbbá a rendkívül kedvező esetet, hogy minden elbeszélés 9h 0-ed részében igaz a valószínűleg tehát 9 i 0-et teszi ki. Ez esetben a hitelesség, ha egyik tanúról a másikra száll át, 9/ l 0-ére lesz redukálva annak, ami előbb volt. A huszadik tudósító hitelessége tehát már csak J/ s-a lesz az elsőének. Vegyük most hozzá, hogy azokban az időkben, amikor még nem voltak vasutak, távírók, sőt nem voltak jó utak sem s épúgy nem volt gondos postaberendezés, azoknak a száma, akik révén a tudósítás végre az újságba került, sokkal nagyobb volt s hogy a sorozatban akárhány tanú, ha alaposabban szemügyre vennők, képtelen és megbízhatatlan tudósítónak bizonyulná, nyilvánvaló, hogy az elbeszélt tények megbízhatósága a valóságban semmivé zsugorodik össze. Annyi legalább is feltétlenül bizonyos, hogy ily tudósításokra történelmet építeni nem lehet. 2. Megvolt-e az újságoknak az érdekük, hogy igazat mondjanak s a hazugságot felderítsék? Azt feleljük rá: épen nem. Nézzük csak elsőben, hogy minden újság mily sóvarogva igyekszik időről időre pikáns történeteket,botrányokat, otrombaságokat stb hozni, mert igen jól tudja, hogy ezek az allotriák vonzzák az olvasók tömegét. Persze fel lehetne hozni ellenvetésül, hogy a pártlapok kölcsönös gyülölsóge s irigysége arra birja a lapokat, hogy egyik felderítse a másik szédelgéseit. Az ellenvetés helyes, de nem állhat meg, ha a lap ily eljárás által saját érdekeit is károsítaná. Itt is úgy van a dolog, mint a szatócsok versenyénél. Először mindenféle előnyöket ígérnek a versenyzők s a vevőközönség örül, akkor azonban kibékülnek az ellenséges testvérek s a derék nyárspolgárnak közösen húzzák le a bőrét. — De továbbá mi a pártsajtó célja? Pusztán és egyedül csak az, hogy saját pártját uralomra juttassa. Civódásuk mind nem azért van, hogy a népet igazgatni kell s mi módon, hanem csak azért hogy ki igazgassa, nem azért, hogy szüksógesek-o s milyen adók, hanem azért, hogy ki dugja zsebre az adókat. Hogy pedig a nagy tömeget készségre bírják, régtől fogva használnak egy bábot, vagy madárijesztőt, amellyel a nagy gyermekeket engedelmesekké teszik s ágyba hajtják. Ma pl. az erszényéért aggódó szabadelvű nyárspolgár előtt ilyen báb a szociáldemokraták; konzervatív nagy hazafiak s a nemzeti szabadelvű tengeri hajóhadért rajongók előtt az angolok.
