Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)

Antal Géza dr.-tól: Jézus élete és a Napoleon-legenda

Jézus élete és a Napoleon legenda. 299 beszélik tovább, amit másoktól hallottak. Napoleonról való összes tudásunk tehát csak hallomáson alapul, melyet a maga gyakorisága semmivel sem tesz hihetőbbé. Ha pedig e hallomás alapjait vizsgáljuk, az elbeszélő könyvekre hivatkoznak, amelyekből a maguk ismeretét merítették. De ezek sem közvetlen, sőt nem is elsődleges források. Ha tehát visszafelé megyünk, úgy a korábbi idők újságjaira bukkanunk, amelyeknek egyes tudósításaitól állították össze a könyvírók a maguk történelmi képeit. De óh ezek az újságok! Ha az ember valakit különösen ostobának akar feltüntetni, tudvalevőleg így szokta jellemezni: „Elhisz mindent, amit nyomtatva lát", vagy „mint, ami az újságban van." Mindenki tudja, hogy hogyan keletkeznek az újságok s előállítóik között ismeret és jellem dolgában néha mennyire kétes személyek vannak. Mindenki tudja, hogy micsoda gyorsasággal kapkodják össze a napi anyagot, úgy hogy még a tehetséges és lelkiismeretes újságíróknál is gyakran hiányzik az idő ós az erő, hogy a beérkező tudósításokat, azok igazságát illetőleg megvizsgálhassák. Próbálja meg csak valaki s vizsgálja hosszabb időn át az újságok tudósításait s ítéleteit oly téren, amely előtte teljesen ismerős s amelyen átfogó tárgyismeretnek s alapos ítéletnek van birtokában s álmélkodni fog, mert a téves ítéletek, megfordított előadások s hamis tudósítások oly tömkelegével találkozik, hogy visszaborzad tőle. Nem lép-e fel ellenállhatatlan erővel az a következtetés, hogy épen így van a dolog azokon a tóreken is, amelyeken vagy egyáltalán nem, vagy kevósbbó jól vagyunk tájékoztatva? De tekintsünk el ettől s fogadjuk el az újságokat történelmi forrásoknak. Ez esetben ópúgy, mint minden más történelmi forrást hármas irányban kell megvizsgálnunk: 1. Hogy a tudósítóknak megvoltak-e az eszközeik arra, hogy hiteles tudósításokat nyerjenek, hogy tehát képesek voltak-e igazat mondani ? 2. Hogy az volt-e az érdekük, hogy az igazságot mondják meg, vagy pedig az, hogy a hazugságot terjesszók, vagyis, hogy meg akarták-e az igazságot mondani? 3. Hogy tudósításaikban megegyeznek-e? 1. Micsoda eszközeik voltak az újságíróknak pl. Németországban, vagy Angolországban, hogy Napoleon felől helyes tudósításokat kapjanak ? Erre nézve csak a saját állításaikkal állunk szemben. Azonkívül, amit más belföldi, vagy külföldi újságokból leírnak — s a tudósításaiknak több mint 3/

4 része — kijelentik, hogy külföldi levelezőik tanúságára támaszkodnak. Hogy kik voltak ezek a levelezők, s hogy micsoda eszközeik voltak ezeknek arra, hogy hiteles tudósításokat nyerjenek, ezt megállapítani, hiányzik ránk nézve a lehetőség.