Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)

Antal Géza dr.-tól: Jézus élete és a Napoleon-legenda

298 Dr· Antal Géza. de a külömbség dacára is mindig voltak ezen rajzokban bizonyos különös vonások. Csakhogy azt, amit az egyik előnynek magasztal, a másik hibának tüntet fel. A meggondolatlan, gyors cselekvést a hős tisztelői bátorságnak s szokatlan erélynek nevezik, a hősies kitartást a kárhoztatólc önfejüségnek s hajthatatlan makacsságnak. De a lényeg alapvonása tekintetében mindakettő megegyezik egymással. Egészen máskép van ez Napoleonnál. Ez az obscurus korzikai kalandor egyesek szerint rendkívül bátor s kiváló képességű ember, mások szerint korlátolt, önző s gyáva. Az egyik fél a világ megváltójának nevezi őt s üdvözítőként ünnepli, a másik szidja mint antikrisztust, aki a pokol örvényéből bukkant fel. S mégis mindaketten úgy tekintik e kettős lény létezését, mintha azt kétségbe sem lehetne vonni. De hát vájjon minden, amit igen sok, vagy a legtöbb ember csak úgy, kétségbevonhatatlannak tekint, már ezért valóságos s kétségbevonhatatlan ténynek tekintendő ? Nem fordult-e elő gyakran, hogy az emberek valamiről eleve úgy meg voltak győződve, hogy nem is tartották szükségesnek annak igazságát megvizsgálni s e meggyőződós csak később, mikor végre puszta kíváncsiságból, vagy tréfából megvizsgálták, bizonyult tévesnek? A sok közül csak egy példát akarok idézni. Felhívom a figyelmet arra az ellenvetésre, amelyet Kopernikus rendszere ellen felhoztak, mikor ez legelőször ismertté lett. Azt mondták : ha a föld a maga tengelye körül forogna, akkor a torony tetejéről ledobott kő nem eshetnék a torony lábához, mert hisz a föld e közben tovább haladt, épúgy mint a kő, melyet az egy teljes vitorlával haladó hajó árbocának tetejéről ledobnak, nem esik az árboc lábához, hanem a hajó hátuljához. Erre az ellennézetiiek azt válaszolták, hogy a kő, mivel a földnek egy része, ugyanazon törvényeknek engedelmeskedik s vele együtt mozog tovább, míg a hajónak nem levén része, ettől saját mozgása független. Ezt a megoldást némelyek elfogadták, mások cáfolták. A vitát 100 éven át folytatták ernyedetlenül. Csak 100 évvel a nagy csillagász halála után bizonyosodtak meg az emberek egy kísérlet alkalmazásával, hogy egy ily módon az árboc tetejéről aláhajított kő tényleg az árboc lábához esik. Ebből következik, hogy az, ami nem képezi vita tárgyát, még nem szükségképen kétségbevonhatatlan, mert az emberek hajlandók elégtelen okok alapján is elfogadni igaznak azt, amit közönségesen úgy látnak, mint általában igaznak tekintettet. Ezért kérdeznünk kell, hogy micsoda bizonyítókok alapján kell elhinnünk a Napoleon történetet ? Egy ember sem állítja manapság, hogy saját tapasztalata nyomán beszéli el, amit Napoleonról látott és hallott, sőt inkább mind csak azt