Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)

Antal Géza dr.-tól: Jézus élete és a Napoleon-legenda

Jézus élete és a Napoleon legenda. 297 sággal megtörténtté lenne csak ezért, mert ezt a mondát az 1795—1815. közé eső évekbe tetszik áthelyezni? Ezt be lehet ugyan beszélni gyermekeknek, vagy olyan embereknek, kik alapos gimnáziumi képzést nyertek s teljesen elavult elvek szerint irnak és tanítanak történetet, de felvilágosult századunk magasabb problémkritikájára nézve az úgynevezett Napoleontörténet nem egyéb mondánál, melyből semmiféle isteni hatalom nem képes történetet csinálni. De most már próbáljuk meg, hogy a Napoleon-mondát kritikailag is mondának bizonyítsak be, Itt azonban előre kell bocsátanunk, hogy senkise várjon tőlünk úgynevezett alapos történelmi munkát, amilyent ilyen esetekben régi divatú elavult tudósok szoktak irni s azt se várja senki, hogy minden figyelembe vehető foi'rást tekintetbe vegyünk kutatásunknál, vagy egyáltalán, hogy oly eljárást követünk, aminőt a mi copfos ellenfeleink tudományosnak szoktak nevezni. Mert nem úgynevezett tudósok számára irjuk mi problémkritikusok a mi munkáinkat, olyan tudósok számára, akik pl. abban a tévedésben vannak, hogy az embernek latinul kell tudni, ha a római ókorról vagy franciául, ha a francia történetet tárgyaljuk. Hiszen régen be van bizonyítva, hogy sohsem voltak úgynevezett nagy emberek, vezető s korszakalkotó szellemek, hogy inkább a történetet a tömegek csinálják. Egyedül ezek számára fejtegetjük tehát történelmi problémáinkat. Az ő tudásuk s az ő látókörük alkotják az egyedül elfogadható mértéket a modern problémkritikusok kutatásai számára. Könyvünk tehát ezen, a világtörténetet s annak nagy eseményeit egyedül létrehozó nagyságoknak van szánva s csakis ezek érthetik és méltányolhatják kellőleg. II. fejezet. Az úgynevezett Napoleon legenda kritikai semmivé tétele. A felett, hogy még mindig halljuk a Napoleon legendát elbeszélni s terjeszteni, nem csodálkozhatunk, ha tekintetbe vesszük az embereknek a rendkívüli után való vágyódását, mert ez a legenda páratlanul különös eseményeket beszól el. Ehez jő a hatalmas inger, a titokzatos bizonytalanság, mely Napoleon jellemét ellepi. Ha valaki elhihetné is, hogy a való történet az ő hősének ily csomó csodálatos egyetlen rövidke időszakba összeszorított tetteket tulajdonított, az bizonyos és kétségtelen, hogy sohase ruháztak egyetlenegy történeti személyiségre se oly különböző, egymással ellentett jellemvonásokat. Párt előítéletek szerint rajzoltak ugyan minden jelentősebb embert előnyös és kedvezőtlen színekben,