Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)

Erdős József dr.-tól: Az újszövetségi kánon és az őskeresztyén irodalom

30 Dr. Erdős József. 1S63. Ρ. de Lagarde, Hippolyti Romani quae feruntur omnia. Lips 1858. Diele, Doxographi graeci. Berol. 1879, a Philosophumena 551—576. 1. Christ id. mű § 680. Hans Staehelin, Die gnostischen Quellen Hippolyts . . . Leipz. 1890. Die Griechischen Christlichen Schriftsteller der eisten 3 Jahrhunderte. Herausg. v. d. Kirchenväter-Commission der Kgl. Preuss. Akademie der Wissenschaften zu Berlin. 1. Hippolytus'' Werke I. Band

: Exegetische u. homiletische Schriften. Herausg. von G. N. Bonnetsch und II. Achelis 1897. Origenes kritikája .és rendszere sok követőre, viszont sok ellenzésre is talált. Jellemzően mondja erre vonatkozólag (hom. XXV. in Lucám): Plerique dum plus nos diligunt quam meremur, liaec jactant et loquuntur, sermones nostros doctrinamque laudantes, quae conscientia nostra non recipit. Alii vero tractatus nostros calumniantes, ea sentire nos criminantur, quae nunquam sensisse nos novimus. Sed neque hi qui plus diligunt, neque illí qui oderunt, veritatis regulám tenent, et alii per dilectlonetn, alii per ódium mentiuntur. Legkiválóbb tanítványa volt Dionysíos 233 óta a katechetaiskola elöljárója, 248-tól pedig haláláig (265 ig) püspök volt Alexandriában. Hegt επαγγελιών című munkájában hevesen és diadalmasan cáfolja a Nepos egiptomi püspök 'έλεγχος Άλληγοριατών-']a révén felelevenített chiliastikus nézeteket. Fejtegetései kapcsán akárcsak valamely mérsékeltebb modern bibliai kritikus, úgy érvel az apokalypsisnek János apostoltól való származása ellen, midőn e kánoni irat ihletett voltát elösmerve oda nyilatkozik, hogy azt belső indokokból, nevezetesen stylaris és előterjesztési sajátságai miatt nem írhatta János apostol (Euseb. h. e. VII. 25). Κα^σΰαι μεν υίν αυτόν Ίωάννην úgymond, και είναι την γραφήν '

Ιωάννου ταντην, ουκ άντερώ" αγίου μεν γάρ είναι τίνος και &εοπνενστου συναινώ, ου μην ραδίως αν σινΰοίμην τούτον είναι τόν άπόατολον, τόν νιο ν Ζεβεδαίον, τόν άδελφόν Ιακώβου, ου τό εύαγγέλιον το κατά Ίωάννην επιγεγραμμένον και ή επιστολή η καΟολικ'. τεκμαίρομαι γάρ, εκ τε τον η9

ους εκατέρων, και του των λόγων είδους, και τις τον βιβλίου διεξαγωγής λεγομένης, μη τόν αυτόν είναι. Az epikureus! atomismus ellen philosophiai éles elmével küzd περί φ ν a ε ω g-ában, míg római Dionysiushoz intézett "Έ λ ε γ χ ο ς και απολογία libb. IV. művében, valamint számos leveleiben meglepő gyakorlottsággal és avatott tollal taglalja a keresztyén hittan főbb tételeit, mindig a bibliai kánon alapján. V. ö. Gallandias, Bibliotheca veterum patrum. Venet. 1765 ss. Τ. III. Simon de Magistris, S. Dionysii Alexandrini quae supersunt. Romae 1796. Gregorios (ΰαυματοιργός) 244 óta neocäsareai (Pontus) püspök m. h. 270 körül. Dicsbeszéde εις Ώριγένην προαφωνψικός •και πανΐ/γυρικός λόγος, kisebb dogmatikai iratai, és homiliái az Origenes iránt érzett hódolatról, illetőleg tanrendszere védelmezéséről és a kánonban való jártasságról tanúskodnak.