Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)

Antal Géza dr.-tól: Jézus élete és a Napoleon-legenda

296 Dr· Antal Géza. városába. A flliszteusok és sok más népek szolgálnak vala e főpapnak, de iszonyat volt ez a Togarma és Básán lakóinak és azoknak, valakik lakoznak a hittleusok földén. És Nabopolak, a ki eltávozott vala az δ isteneitől és a magaslatokon áldozók, el vette vala tőle az δ birodalmát és fogságba vivé őt a flliszteusok országába. Mikor pedig az északi királyok feljövének Nabopolak ellen és megszállák ennek az országát, kivevék a főpapot a fogságból és megengedék neki, hogy haza térne az δ városába. Lőn pedig, hogy mikor Nabopolak egy esztendeig lakott vala Phárosz szigetén, megbáná, a mit cselekedett vala és szólott az δ embereinek mondván: „Jertek, keljünk fel és menjünk Philisztea ellen és harcoljunk Lamech ellen és vegyük el tőle az országot." Fölkele akkor és 600 ember követte, kik felövezék az ő kardjaikat és felméne Lamech ellen és elüzé azt az országból, Belláinak fiai pedig összegyülének és mondának: „Nabopolak, légy kegyelmes hozzánk!" és mondának továbbá: „Ő legyen a mi királyunk. De az északi királyok újra eljövének és megverek őt ismét Ekron városánál ós megfogták őt elevenen. És elvivók Oíirba, a honnét a nagy déli tengeren nem tudott többé visszatérni. És ennek utánna az Urnák angyala megverte öt betegséggel, mely elsorvasztotta az δ belső részeit és meghalt ós eltemetteték Ofirban." Gondoljuk csak el, hogy ilyesmit az ótestamentomban olvasnánk; egypár túlzó orthodoxon kívül, kik még a XVII. század inspiráció tanához ragaszkodnak, bizonyára egy eszes ember sem kételkednek azon, hogy ez az egész elbeszélés csak úgy hemzseg a valószinütlensógektől képtelenségektől s szörnyűségektől és hogy az egész nem egyéb mondánál, mely részint nemzeti hiúságból, részint a harcias filiszteusoktól való félelemből, részint ama törekvésből keletkezett, hogy mindenféle, a nép előtt megfoghatatlan eseményt egy nagy emberhez lásson fűzve, amely mondának előállására befolyással voltak ősrégi mithologiai képzetek is. Ám tegyünk Napoleont Nabopolak helyett, Elbát Pharos helyett, Franciaországot Philisztea helyett, Angolországot Zor helyett, Poroszországot Básán helyett, Oroszországot Thogarma helyett, Moszkvát Artakszata helyett, Ausztriát Bábel helyett, Svédországot a liethiták helyett, Lipcsét Rabbat Amnion helyett, az Elster folyót a Jordán helyett, Párist Asdód helyett, Korzikát Kitti in helyett, Rómát Salem helyett, Vaterloot Ekron helyett, Akrét Sin helyett, Lajost Lamech helyett, a pápát a főpap helyett — s előttünk áll az úgynevezett Napoleon története. S vájjon most az, amit minden okos ember azonnal mondának ismer fel, ha mint pár 1000 évvel ezelőtt megtörténtet hallja elbeszélni, egy csapással történetté s való-