Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)
Antal Géza dr.-tól: Jézus élete és a Napoleon-legenda
Jézus élete és a Napoleon legenda. 293 » járatot indított Egyptomba, melynek terve és kivitele, állítólagos története elbeszélőinek egyik csoportja szerint rendkívüli tehetségének jele volt, másik csoportja szerint pedig rendkívüli meggondolatlanságnak és bolondságnak a következménye. Bármint Ítéljenek is az emberek felőle, azt mondják, hogy célját eltévesztette. Seregének kétségbeesett helyzetében ezt nyomorultul cserben hagyta, Franciaországba menekült s itt dacára vállalata sikertelenségének s gyáva megfutamodásának, nép és sereg oly kedvezően voltak hangolva iránta, hogy képes volt minden fáradság nélkül a fennálló kormányt megdönteni s maga számára a legfőbb hatalmat megszerezni, először egy konzul szerény neve alatt, majd utóbb a császár hangzatos címével. Mint ilyen, tönkretette az európai nagyhatalmak leghatalmasabb koalícióit, melyeket azok ellene kötöttek. Jóllehet az angol flotta a tengerről elűzte, diadalmasan bejárta majdnem az egész kontinenst, rendesen a legsúlyosabb háborút is egyetlenegy hadjárattal befejezte, megszállta a legtöbb ellenséges uralkodó fővárosát, tetszés szerint tett le és emelt királyokat s úgy tünt fel, mint Európa valóságos ura, Spanyolországtól egész Oroszország határáig. Ebbe a rideg birodalomba is benyomul óriási seregével, az orosz seregeket megfutamítja, a legfontosabb városokat elfoglalja s már-már az egész birodalmat meghódítja. Moszkva égése azonban megállítja előnyomulásában. Egy rendkívül szigorú tél — gyakorta hangoztatják a történetírók, hogy Napoleonnal olyasmi történt, ami kiilömben sohasem fordult elő s amire senki sem tud emlékezni — segítségül jön az oroszok erőfeszítésének s tönkre teszi rettenetes ellenségének seregót. A legnagyobb ínségben ismét cserbenhagyja hűséges fegyvertársait s elmenekül Franciaországba. Németország felkel, szövetségre lép az oroszokkal s lerázza a korzikai igáját. Ez egy második óriási sereget toborz, a forradalom s a végnélküli hadjáratok következtében elnéptelenedett s kimerült Franciaországban, melyet azonban majdnem egész Európa egyesített seregei a lipcsei síkon megsemmisítenek. Mint egy második Anteus, kiheveri ezt a csapást is, egy újabb sereggel védi magát még egy ideig Franciaországban, ekkor azonban meggyőzik, leteszik — s képzeljük csak — ez a veszélyes ember, ez az emberarcú ördög Európa hihetetlenül jólelkű vagy hallatlanul ostoba fejedelmeitől egy kis birtokot kap Elba szigetén, nem messze Franciaország határaitól. Épily okosan járna el az, aki egy puskaporos hordót égő kályhába dugna, hogy a felrobbanástól megőrizze. Természetesen Napoleon már 9 hónap után elhagyja 600 emberével Elba szigetét, néhány nap alatt ezzel a maroknyi emberrel elfoglalja a hatalmas Franciaországot, másodszor is elűzi Lajos királyt Párisból s a nemzet anélkül, hogy a
