Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)
Antal Géza dr.-tól: Jézus élete és a Napoleon-legenda
294 Dr· Antal Géza. legkisebb ellenállásra bukkanna, újra császárjává teszi. Megint egy nagy sereget szed össze Franciaországban — az ég tudja, hogy honnan kerülnek elő ehez az emberek, — talán mint a mondában egyébként is szokásos, fákon nőttek, vagy kövekből állottak elő. De Vaterloonál ismét megverik s másodszor is leteszik. Megadja magát az angoloknak s ezúttal Szentilona szigetére száműzik, hol állítólag 1821-ben halt meg, mire ez az 1001 éjszakából való rejtélyes kisértet végrevalahára szerencsésen eltűnik. Körülbelül ilyenformán irná meg egy közönséges alsóbbrendű történetíró pld. egy Schlosser, Häusser, Ranke, vagy Carlile, Grote, vagy Mommsen, vagy Niebur az állítólagos Napoleon történetét. Mielőtt azonban a mai kor színvonalán álló problém történésznek kritikai kutaszát e csodás mondakörre tennők, megpróbáljuk az előadott elbeszélést más hangon még egyszer elbeszélni, amely mindenkit, aki a mai lángeszű reformtörténetiróktól szerezte ismereteit, azonnal s minden további kritika nélkül felvilágosít a felől, hogy az elbeszélt történetben nem áll előttünk semmi más, mint egy Európa különböző helyein, igen különböző forrásokból összeszűrt keverék, mely mindenre inkább tarthat igényt, mint arra, hogy valóságos történet legyen. Halljuk tehát: „Lőn pedig azokban a napokban, egy férjfiu jöve Kittim szigetéről a filiszteusok földjére, ez a Nabopolak, mert az vala neki a neve. hadnagygyá leve a nagy hadakozó nép között és összegyüjté vala a hadi népet és kiméne velők Egyiptom földe ellen. Mikor pedig ezt meghallá Zór királya elküldé az 6 társisi hajóit, hogy hadakoznának Egyiptomban a filiszteusok ellen. Minekutánna ezek legyőzték a filiszteusokat és megerősiték az ország fejedelmének kezét, kiüzék Nabopolakot Sin városából. Ez pedig megfélemlék és elhagyta a hadnagyokat és a seregot, mely Egyiptomban volt és menekülve visszatért a filiszteusok országába. A föld népe pedig fogá és királylyá tevé maga fölött ós oly hatalmas leve, kihez hasonló nem volt ő előtte a napkeleti királyok között. És lőn ezekután, hogy Nabopolak oly nagy sereget gyűjtött össze, a milyent még soha senki sein látott a földön napkelettől napnyugatig, hogy felmenne harcolna az északi király ellen, Tigranes ellen, a ki Togarma királya vala. Megveré őt ós megszállá az ő városát Artaxatát, a melyet a tűz megemésztő. Felfuvalkodik pedig Nabopolak és káromlá az Istent ós megesküvék, hogy maga alá vet minden birodalmakat. De az Ur dermesztő hideget bocsáta alá ama földre, melyhez hasonló még nem volt és a hó mint halotti lepel, takarta vala az országot. És az Úr megerősité észak királyának kezét ugy hogy Nabopolak harcosait tízezrenként öldösi vala s a
