Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)

Antal Géza dr.-tól: Jézus élete és a Napoleon-legenda

292 Dr· Antal Géza. semmi köze a világhódító mithikus személyével, kinek lábainál Európa állítólag több évtizeden keresztül feküdt, sem ennek a mondai hősnek csodás történeteivel. Kritikai vizsgálódásainkkal kimutatjuk először annak lehetetlenségét, hogy ezek a hősi elbeszélések valóságos eseményeket rajzoljanak (a vizsgálódás negativ része), azután pedig feltüntetjük, hogy miként állott elő a Bonaparte Napoleonról szóló mondakör (positiv rész.). Mindenekelőtt azonban vázoljuk röviden, hogy micsoda elbeszélések keringenek e férfiről s mit hisznek még sokan ma is. 1789-ben kezdődött a világmegrázó, áldásos forradalom Franciaországban, mely évtizedeken át tartott, egész Európát a maga körébe vonta, mindenütt belső átalakulásokra s harci eseményekre vezetett s 1814 és 15-ben aludt ki lassanként, hogy ismét csendesebb fejlődésnek adjon helyet. Franciaország trónján 1789-ben XVI. Lajos ült, egy rendkívül gyönge ember, aki nem volt képes megfelelni annak a feladatnak, hogy az állam hajóját a forradalom vad árja közepette bizton igazgassa s 1793 január 21-én a vérpadon fejezte be életét, mert titkon hazájának ellenségeivel tárgyalt, sőt azt is megkisérlelte, hogy átpártoljon hozzájuk és fegyverrel támadja meg saját hazáját. Őt követte fia XVII. Lajos. Minthogy ez azonban csak 8 éves volt, nem vezethette maga az uralkodást, 10 éves korában meghalt 1795 junius 8 -án. Ezután az uralkodói székre XVI. Lajos fivére, XVIII. Lajos lépett, aki 1824-ben 29 évi uralkodás után halt meg. Ennek sikerült a forradalom áradata után 1814 és 15-ben az országban a békés állapotokat helyreállítani. Látjuk tehát, hogy a királyoknak szakadatlan sora áll előttünk, kiknek folyton tartó uralkodása, mint ezt a II. fejezet végén látni fogjuk, számos okmánnyal van igazolva s egészen kétségbevonhatatlan. De a forradalom által előidézett változások és zavarok oly hatalmasak voltak, hogy a néphit, mint az mindig ily esetekben történni szokott, egy óriási személyiséget teremtett, akihez mindazt a csodálatos elbeszélést fűzni lehetett, mely akkortájt Európában keringett. Csak csoda volt a rettenetes revolúció megfékezésére képes — igy gondolták az emberek — se célra a költői képzelet egy emberfeletti erejű s emberfeletti tehetségű, de ördögi jellemű személyiséget teremtett. Ez a személy a mondai Bonaparte Napoleon, akit most a néphit következő módon szőtt a kortörténetbe. Egy ismeretlen korzikai kalandor, Bonaparte Napoleon, jött a forradalom alatt Franciaországba. A francia hadseregben gyorsan haladt előre, rendkívül fiatal korában hadvezéri állásra jutott s Franciaország ellenségei felett egy egész sor fényes győzelmet aratott. Ezen sikerek által bátorítva had-