Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)

Jónás Jánostól: Az erkölcs alapja

282 Jónás János. javára művelünk. Erenyes ember e felfogás szerint az az ember lesz, aki a számadást megszokásból öntudatlanul is olyan gyorsan és biztosan végzi, mint a hogy például az ügyes zongorázó a skálát vakon is eljátsza; végzi pedig úgy, hogy cselekvéséből mindig maradandóbb és biztosabb haszon eredjen δ rá magára nézve, mint amennyi kár háramlik belőle esetleg embertársaira. Adót fizetni nem valami kellemes, közvetetlenül nem is épen hasznos cselekvés. De minthogy adófizetésünk nélkül az állam nem tarthatja fenn intézményeit, amelyek nekünk is szolgálnak, nem tarthatja fenn különösen a katonaságot s a rendőrséget drága életünk ós hasonlókép drága zsebünk megvédésére: a korrekt polgár és erényes ember nem várja be az exekúciót, hanem nagy önmegtagadással a maga idejében pontosan megfizeti adóját. Az utilitárius iskolának ezt a számvetését értjük és könnyen megcsináljuk. De vájjon utilitárius módszer szerint meg tudnók-e úgyanilyen könnyen, megtudnók-e egyáltalában csinálni annak az embernek ethikai számadását, aki hasznos gondolkodás és habozás nélkül a tűzbe ugrik, hogy saját élete kockáztatásával más ember életét megmentse? vagy annak a hősnek számadását, aki nemzete javáért életét tudva feláldozza? vagy annak az anyának sok-sok kínos napra és álmatlan éjszakára kiterjedő számadását, aki maga emberfeletti erővel dolgozik, fárad, emberfeletti erővel tűr, koplal, kínlódik, hogy porontyát az életnek valahogy megtartsa? Nem, a hasznosság elve, saját magunk javának keresése nem adja és nem adhatja magyarázatát minden cselekvésünknek. Sokkal mélyebben jár és tudományosan is rendszeresebb az a másik, Spencer Herbert nyomán ugyancsak Angolországból indult iskola, amely a társadalmi fejlődóst és haladást teszi meg az erkölcsösség rúgójává és eszményévé. A Darwinféle elméletre épít, melyszerint a természet nem az egyénnel törődik, hanem a fajjal, az élet ádáz harcában feláldozza az egyént, hogy a fajt tökéletesítse. Ε tökéletesedést a természet nem tervbe vett cél, hanem mellékes eredmény gyanánt akkép éri el, hogy az élőlények egymás ellen vívott harcában az az egyén kerekedik felül, amelyik jobban van felfegyverkezve a harc számára, míg a gyengébb, a környezetétől elmaradottabb szükségkép elpusztul. Valamely ősi négylábú állat lába végén csak véletlen kidudorodáskép jelent meg a még tökéletlen karom ; kölyke már evvel a kidudorodással született és szükségből úgy ahogy használni is tanulta tápláléka megfogására; unokája már nemcsak az egyre tökéletesedő karmot, hanem használatának módját is örökli; és a nemzedékek hosszú sorában kifejlődik a ragadozó állat, amely mellől a karom nélkül való, vagy azt elég ügyesen