Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)
Jónás Jánostól: Az erkölcs alapja
Az erkölcs alapja. Lelki életünk egyik legkiválóbb sajátsága, hogy az a titokzatos valami, amit léleknek nevezünk, nemcsak okozója bizonyos jelenségeknek, amelyeket a testi világ jelenségeitől élesen megkülönböztetünk, hanem saját magát önnönmagában tükrözve, az öntudatban és a lelkiismeretben birája is önönmagának, értékelője saját cselekedeteinek, valamint mindannak, amivel a rajtunk kívül álló világban érintkezésbe jut. Érzékeink felfogják a külső világ hatásait; öntudatunk nemcsak szinekké, hangokká, a keserűnek s az édesnek, a keménynek s a puhának, a melegnek s a hidegnek érzetévé alakítja át, hanem egyúttal osztályozza is őket, a kellemesnek s a kellemetlennek, a szépnek s a rútnak mértékét alkalmazván reájuk. Értelmünk Ítéleteket alkot a nyert benyomásokból, amelyeket eszünk rögtön mérlegre is tesz, külön választván a helyes Ítéleteket a helytelenektől, az igazat a hamistól. Akaratunk cselekvésre gerjed, de a cselekvés még végre sincs hajtva, még csak csírázik szándékunkban, ingadozó elhatározásunkban, és a kedély máris kimondja rá bíróként Ítéletét, jónak vagy rossznak értékeli és aszerint ösztökél bennünket a cselekvés végrehajtására vagy abbanhagyására. Különösen a jónak s rossznak értékjelzőjét nemcsak saját cselekedeinkre alkalmazzuk, hanem másokéira is, és nemcsak a cselekedetet tesszük kedélyünk érzékeny mérlegére, hanem az egész egyéniséget is, a magunkét és a másét, amelyből a cselekedet fakad. Önkéntelenül, számot sem adva önmagunknak eljárásunkról, nagyon sok és sokféle fokozatú mértéket alkalmazunk minden cselekedetre, a melyet itt iszonyú bűnnek, amott megbocsátható gyengeségnek, itt a leghatározatabban helytelennek, amott csak különcködőén nevetségesnek jellemezünk, vagy a skála másik oldalán nemesnek, erényesnek, kegyesnek, igazságosnak mondunk. Az egyik egyéniség rokonszenvesen a másik ellenszenvesen eltaszít bennünket magától, elég gyakran még oly esetben is, amikor a rokonszenves egyéniségnek valamelyik jellemző vonása nemtetszést kell bennünk, vagy a gyűlöletes személy némely lelki tulajdonsága csodálatra ős tiszteletre kényszerít bennünket.