Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)
Kováts J. István dr.-tól: A Nirvána
276 Dr. Kováts J. István. házból, hol még sem fiú, sem férj, sem szülő, sem szolga nem halt meg soha!" A nő elment több házba, magával víve holt gyermekét. Az első helyen is szívesen nyújtották néki a marék mustármagot, de a mikor azt kérdezte, halt-e már meg valaki a házban? azt felelték: „Hogy kérdezhetsz ilyet? Az élők kevesen vannak, de a holtak sokan." Azután más házakba ment, de egyik helyen azt mondták: meghalt a fiunk; a másik helyen meghalt a szülőnk ós így tovább . . . Egyetlenegy házat sem talált, hol senkise halt volna meg. Elkezdett gondolkozni: nem ón vagyok hát az egyedüli, ki gyermekem elvesztettem. Már nem érzett olyan szeretetet gyermeke iránt. A holttestet az erdőben hagyta s visszatért Buddhához. Az azt kérdezte tőle: talált-e mustárt ? Nem találtam, válaszolta, mert a falubeliek azt mondták: „Az élők kevesen vannak, a holtak sokaq!" Buddha azt mondta néki: „Látod, azt hitted, egyedül te vesztetted el fiad. A halálnak az a törvénye, hogy az élő teremtések közt nincs állandóság." 1) A buddhista fölfogás reménytelenségét, a halállal szemben való tehetetlenségét igen híven tükrözi vissza ez a végtelenül szomorú, szívhez szóló kis történet. Micsoda szomorú vigasztalás az a legdrágább kincsét: első gyermekét elvesztő nőnek s bármely anyának, hogy másnak a gyermekei is meghalnak! Buddha nem tud más vigaszt nyújtani, nem tud többet mondani. Vájjon megvigasztalhatja-é a halállal vívódót és halálos ágya mellett álló szeretteit az, hogy mindenkinek meg kell halnia?! Milyen másképpen hangzanak Jézus szavai: „Én vagyok a föltámadás és az élet, aki én bennem hiszen, ha meghal is él." (Ján. 11 2 5.) Milyen könnyű ennek tudatában az igazi keresztyén léleknek meghalni! Tudja, hogy a hálál csak ajtó a mulandó földi lót ós az örökkótartó túlvilági elet közt. Tudja, hogy csak teste pusztul el: lelke örökké megmarad! Tudja, hogy a mikor testi szemei elhomályosulnak, lelki szemei megnyílnak. S övéinek fájdalmát is megtöri, elviselhetővé teszi a túlvilági viszontlátás reménye. Erre a halál fölött is győzedelmeskedő nyugalomra van szükségünk! Erre a nyugalomra vágytak azok is, kiknek porai ott hamvadnak a kerepesi temetőben. Ezért nem való az a Nirvánát ábrázoló sírkő a többi közé! Mit keres az „élők 1* közt az a „holt"? Mit hirdeti ott az örök élet jelkepei közt komoran az örök halált ?! (Budapest.) Dr. Kováts J. István. ') Max Müller : „Lectures on the Science of Religion" 145—146 11. (rövidítve)
