Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)
Kováts J. István dr.-tól: A Nirvána
A Nirvána. 275 és a keresztyének végcélját: a nirvánát s az örökéletet egymás mellé állítani ?! Nem lehet a kettőt összehasonlítani, csak szembeállítani! Nincs köztük semmi más hasonlóság, egyedül az, hogy mindkettőben a bűn és bűnhődés, az erények és a boldogság közt fölbonthatatlan összefüggés van. Különben két merőben ellenkező világ ez! * Gotama fényt, gazdagságot, családját, mindenét elhagyva megtalálta a nyugalmat, mit annyira keresett. Az tette őt igazi Buddhává, hogy a nyugalomra, békére vezető útat másoknak is megmutatta, arra másokat is hívott. Szavára milliók és milliók indultak útnak s keresik a nyugalmat ő nála, a törvényében és szerzetes rendjében. Jézus is nyugalmat igér nekünk: „Jöjjetek én hozzám mindnyájan, kik megfáradtatok s megterheltettetek és én megnyugosztlak titeket" (Mt. 11 2 8). S hirdessenek bármit a buddhizmust a keresztyénség fölé helyező Seydel,Inman, Lillie, Carus, Edmunds, Zimmermann, stb. és ha nem egyenként s nem öt-tíz évenként, hanem seregestől jönnek is a sárga ruhás lámák a párizsi Guimet múzeumba és Európa más világvárosaibais buddhista istentiszteleteket tartani s ha ezrével tódulnak is azokra a buddhizmusban egyedül saját romokban heverő hitüket: az Isten- és a túlvilági élet tagadását látók: mi akkor is Jézus, nem pedig Buddha nyugalma után vágyódunk! Buddha nyugodalma a lassú halál, az örök megsemmisülés nyugalma: Krisztus nyugodalma az örök élet nyugalma. Egyedül ez vigasztalhat meg bennünket az élet bárminő csapásai, szenvedései közepette. Egyedül ez ad erőt a halál félelmét is legyőzni magunkban! Nézzük csak mily vigasztalanul áll még a hivő buddhista is a halállal szemben s mily bátran néz az igazi keresztyén lélek a halál szemébe! Élénk világot vet erre a következő buddhista történet. Egy fiatal nőnek, Kiságotamí-n&k gyermeke született. Az első volt, hozzá még fiú is: nagyon szerette. Mikor már járni kezdett, hirtelen meghalt. A fiatal nő holt gyermekét keblére ölelve házról-házra vitte s kérdezte mindenütt: nem tudnának-e orvosságot adni a számára? Mikor a szomszédok látták, így szóltak: „Bolond ez a fiatal nő, hogy holt gyermekét hordozza?" De egy bölcs ember, látva, hogy a nő nem érti még a halál törvényét, igy szólt hozzá: „Édes leányom, ón magam nem adhatok orvosságot, de ismerek egy doktort, az majd ad: Buddhának hívják, menj el hozzá." Kiságotamí elment Buddhához és kérdezte tőle, tud-e valami orvosságot, ami jó lenne a fiának ? Buddha azt felelte, tud néhányat. „Egy marék mustármag szükséges hozzá, de olyan 18*
