Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)
Kováts J. István dr.-tól: A Nirvána
274 Dr. Kováts J. István. jobban, mint Spence Hardy szavaival. „Buddha rendszere lehangoló, örömnélküli, elszomorító, lélekgyötrő. Azt mondja, nem vagyok valóság; nincs lelkem. Azt mondja, nincs tiszta boldogság, nincs az örömnek teljessége, nincs teljes, háborítatlan béke, bármily alakban éljünk is a legmagasabbtól a legalacsonyabbig s bármily világban! Azt mondja, miriádszor millió kort élhetek és ezeknek a koroknak egyikében se, még azok valamelyikének egy részében sem szabadulhatok meg jövőm gondjaitól mindaddig, míg az öntudatnélküli állapotot el nem érem. Hogy ezt a „tökéletességet" elérhessem, el kell fordulnom mindattól, ami kedves, vagy szeretetreméltó, tanulságos vagy fölemelő. Azt mondja szakadatlanul ismétlődő szavakkal, a tengerpartokon megtörő hullámok szünetnólkiili mormogásához hasonlóan, hogy míg csak élek, szomorúságnak, állhatatlanságnak és valótlanságnak az áldozata leszek s mégsem szűnhetem meg létezni sem most, sem még számtalan korszakon át, mivel a nirvánát csak egy magasabb Buddha idejében érhetem el. Nyomorúságomban egy mindentudó és mindenható barát rokonszenvéért esedezem ... De e helyett csak kigúnyolnak . . . Azt mondják: nézzek Buddhára — ki pedig már megszűnt létezni; nézzek Dharmá-ra. (Buddha törvényére), mely sohsem volt valami élő valóság; nézzek a Sanghá-ra (a buddhista szerzetesek testületére), melynek tagjai léteznek ugyan, de hozzám hasonlóan a szomorúság és bűn részesei." 1) A földi élet gyötrelmei, szenvedései közepette a reménynek csak halvány sugara csillanhat meg a buddhista előtt. Legföljebb azt remélheti, hogy következő születése alkalmával talán kissé tűrhetőbb alakban fog újraszületni. Azt azonban már csak igen kevesen remélhetik, hogy megfeszített törekvéssel — ha ebben az életben nem is, legalább a kővetkezőben — szét tudják majd tépni azt a láncot, mely az élet és halál kerekéhez kötözi őket. Ezért fél annyira a buddhista az élettől! Ezért nem más az élete, mint csupa borzalom, amit semmise tud elűzni 1 A lélekvándorlás fantoma teszi ilyenné! Mi más a keresztyén élete, melyet az örökélet reménysége ragyog be! A buddhisták a megsemmisülést óhajtják, mert gyűlölik az életet s egyedül az mentheti meg őket az újjászületések borzalmaitól: mi ellenben szeretjük az életet 8 megvetjük a megsemmisülést! Mint St. Hilaire mondja, „a keresztyénség egyik legszebb győzelme az, hogy az élet jóságának tudatával eltöltött lelkeket emlékezteti arra, hogy van ezen a léten túl egy másik is, melyre örömmel gondolhat az ember, mert örökkétartó"' 1) Hogy lehet a buddhisták ») Legends and Theeries of the Buddhists 217-218 11. ') i. m. Η 1.
