Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)

Kováts J. István dr.-tól: A Nirvána

A Nirvána. 269 is elég, amit a kanóc magába szívott. Azután már hiába próbálgatjuk: nem gyujtliatjuk meg többé! Épígy fogy el a tökéletes ember is apránkint. Utoljára nem marad belőle semmisem az újjászületéshez. Látjuk még közöttünk járnikelni, de létének oka már megszűnt. Azután végkép elalszik, mint a kiszáradt mécses lángja s nem születik többé újra! „Mintha az olajmécses égne, de senkise öntené tele időről-időre és nem gondoskodnék új bélről: a régi égő anyag elfogyna s mivel újat nem tettek hozzá, a lámpa tápláló anyag hijján kialudnék. Éppígy abban, ki állhatatosan megmarad a földi lét kötelékeinek múlandóságáról szerzett meggyőződésében, a földi élet utáni szomj megszűnik . . ,"

1) A kialvást jelentő nirvána értelme nem lehet immár kétes előttünk. A míg bűnös vágyak, indulatok, érzelmek lakoznak bennünk, addig élünk. Mikor azok már megszűntek bennünk s a tökéletesség állapotát még e földön elértük: a nirvánaba mentünk, még élhetünk, éppúgy mint a mécs sem alszik ki addig; míg a kanócába íölszivódott olajban tart; mikor azonban az ís elhasználódik, a láng : az élet halálunk pillanatában utolsót lobban, azután végkép kialszik. „Szívük ment a jövő élet utáni vágytól; létük oka szét van rombolva, újabb beteges vágyakozás nem támad bennük; ők, a bölcsek kialusznak, mint a lámpás."

2) S erre kell a hangsúlyt helyeznünk: miként a kiszáradt mécses sem gyújtható meg újra, úgy a nirvánába jutott ember élete, vándorlása is végkép befejeződik halála pillanatában.

3) A buddhizmusban sokkal mélyebb vonatkozásban is találkozunk a tűzzel ős a tűz kialvásával. A buddhista képzelet szerint az egész világ tűz. Tűz fogja fölemészteni is.

4) Az egész világ lángtenger, melyben mindannyiunk léte egyegy láng. „Szemünk tűzben ég ... a vágy, a gyűlölség, az elvakultság tüze gyújtotta lángra; a születés, kor, halál, fájdalom, panaszok, szenvedések, bánat, kételkedés tüze égeti."

5) Ézzel az izzó lángtengerrel szemben áll a „kialvás": a nirvána. Ide vágyakozik a tűztől: a léttől és annak szenvedéseitől irtózó ember. S ide is ér, ha szívében az életkedv, a rosszindulat és a tudatlanság hármas tüze kialszik.

6) Ezzel a három tűzzel együtt kialszanak, megszűnnek az emberi ') Sanyutta Nikáya II. k. 86. I. 2) Batana Suttá 14. v. id. Rhys Davids: Buddhism 111. 1. ') V. ö. a Dhammapadának már idézett 126. versével: „többen újraszületnek mint emberek, . . , mig az arahátok teljesen megsemmisülnek.'

1 4) L. Sanyutta Nikáya I. k. 133. 1. 5) Mahá Vagga (a Buddha nirvánába menetelét követő események elbeszélése) I. 2!. ') Buddhavansa (a Gotamát megelőző 24 Buddhának s a buddhizmus megalkotójának rövid életrajza) II. 12.