Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)
Kováts J. István dr.-tól: A Nirvána
A Nirvána. 263 — mint St. Hilaire is megjegyzi — nem volt más, mint „Kapila leglogikusabb ós legbátrabb tanítványa". 1) Őt követte úgy az istentagadás terén, mint a váltság új útjának hirdetésében. A külső: a testi sanyargatások helyett a belsőt: a vágyak, indulatok megfékezését hirdette. Rámutatott arra, hogy az áldozatok s a használatos tisztulási- és vezeklési gyakorlatok hiábavalók. Bensőnket: érzületünket, akaratunkat, gondolatvilágunkat kell átalakítanunk. Buddha tehát nem a testet, hanem a szellemet igyekszik szabaddá tenni. Ha tisztába jövünk a Bráhmába merülés értelmével, a nirvána fogalma is tisztázódik előttünk. Bráhma a hinduk gondolatvilágában határozott alakot sohsem öltött. Misztikus meghatározásaiból mindössze annyit hámozhatunk ki, hogy δ az őslényeg, minden létezőnek létalapja, ki azonban emberi fogalmakkal meg nem határozható: minden és mégis semmi; sem lét, sem nem lót. Ebből az öröktől fogva létező Bráhmából lett az egész világ. Az érzékelhető világ maga Bráhma. Ilyeténképpen Bráhma fogalma valaminő szétfolyó és titokzatos pantheizmusba vész. Bráhma is, meg a világ is létezik is, meg nem is. Az egész világ inkább csak látszat. Buddhánál Bráhma fogalma még inkább elhomályosul, szinte a semmiségbe vész s így nála a Bráhmába merülésnek fizikai: testi értelme eltűnik és csak az eszmei: szellemi tartalma marad meg: már csak a vágyak, indulatok, érzelmek, gondolatok teljes megszűnését jelenti. Látjuk tehát, hogy a Bráhmába merülés is inkább a nagy mindenségben való föloszlást, mint valaminő határozott helyre jutást jelent. A nirvánába jutás még kevésbbé jelentheti ezt, hanem egyedül azt, amit a Bráhmába merülés is jelent első sorban : a szellemnek bizonyos megtisztult állapotát. Ezt a fölfogást még inkább megerősíti az a körülmény, hogy miként a buddhizmus már itt, a földi életben elérhető nirvánát hirdet, úgy a brahmanizmus is határozottan „még élve a Bráhmába merülési-ől" beszól. Ha ezt a boldog állapotot már életünkben elérhetjük, úgy az nem jelenthet valaminő helyrejutást, hanem csakis bizonyos állapotot! A nirvána szó nem egyedül a buddhizmusban fordul elő. Már Buddha előtt is ismeretes és használatos volt. Hozzá hasonló kifejezés található a brahmanizmusban is. Dahlmann az »anupádísesá nibbánaáh&tn« kifejezéssel kapcsolatban reámutat a brahmanizmus eme fogalma ós a nirvána közti szembeötlő összefüggésre. 2) Hivatkozik az indusok nagy elbeszélő költeményének, a Mahábháratá-nak több helyére is, *) i. m. 8 1. 3) Nirvana 23-, 114- 11.
