Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)
Kováts J. István dr.-tól: A Nirvána
264 Dr. Kováts J. István. melyek a nirvánával kapcsolatosak. 1) A Mahábhárata pedig a legnagyobb valószínűség szerint még az ős buddhista irodalomnál is sokkal előbbi időből származik. Oldenberg is megjegyzi, hogy a brahmán spekulációk nirvána szava valószínűleg éppoly korán használatos volt, ha nem hamarább, mint a buddhisták, vagy a jainok nirvánája. 2) A régibb buddhista iratokban is találunk olyan helyeket, melyek arról tesznek bizonyságot, hogy a Buddha korabéli brahmanisták és sámánok szintén hittek a földi életben elérhető nirvánában. 3) A jainok szektája, mely máig fönnmaradt India nyugati részén, s amelyet Buddha egyik kortársa (valószínűleg Pársva) alapított, szintén hisz a nirvánában; s nirvána hite sokban összevág a buddhistákéval. 4) Látjuk tehát, hogy a nirvána elnevezés sem Buddha alkotása. Ő csak határozottabb tartalommal telitette meg — az ősi és szintén racionálísztikus irányzatú Sánkhya bölcsészeti iskola 5) nyomdokain haladva. A nirvána gyökere visszanyúlik a Buddha előtti időkbe. Föllelhető magában a brahmanizmusban is. Voltaképpen a Bráhma fogalmából alakul ki az által, hogy ez az ősiét, akiből minden élet származik s akibe minden élet visszatér, elveszti különben sem egészen határozott körvonalait, személyi természetét. Megszabadul anyagi korlátaitól s valami — szinte a semmiséggel határos — szürkeséggé változik, mely éppoly kevéssé tekinthető létnek, mint nem létnek. Igy a belémerülés, vagyis a nirvánába jutás elveszti egészen testi jelentését s kizárólag szellemi értelme: az élettől s annak szenvedéseitől való megszabadulás marad meg. A nirvána eme tisztán eszmei tartalmára jutunk végül akkor is, ha annak mibenlétét a buddhizmus megigazulást tana alapján vizsgáljuk. Buddha szerint tíz tévedés avagy bilincs van, mely az emberi elmét fogvatartja, a földi élethez nyűgözi és az attól 4) i. m. 35. 1. 2) i. m. 316. és 317. 1. jegyzetében. 3) L. pl. a Suttá Pitaka első csoportjában, a Digha Nikáyá-ban lévő Brahmajálasutta című értekezést. „Tanítványok! Van több saman és brahmán, kik szintén tanítják és szintén hiszik: ha az „én" mind az őt érzék élvezetével megajándékozva és fölszerelve halad, akkor ez az „én" még e földön tartózkodva elérte a nirvánát." (I. k. 36. 1.) 4) L. Sacred Books of the East XLV. k. Uttarádhyayana (Jacobi fordításában): „Amit nirvánának, a fájdalmak mentességének, avagy tökéletességnek neveznek . . . ., az a biztos, boldog és nyugodt hely, melyet a nagy bölcsek elérnek . . ., azok a bölcsek, kik elérik, mentek a szomorúságoktól azok véget vetettek a lét árjának". (128. 1.) s) A Sánkhya bölcsészeti iskolára vonatkozólag 1. bővebben Dahlmann kiváló s néhány éve (1902) megjelent müvét: „Die Sánkhyaphilosophie als, Naturlehre und Erlösungslehre."
