Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)
Kováts J. István dr.-tól: A Nirvána
260 Dr. Kováts J. István. lommal tekint a következő újjászületésre, mely talán még több szenvedést hoz reá ? Kell-e csudálkoznunk, ha ilyen körülmények közt annyira iszonyodik az élettől; ha a földet pokolnak tekinti s annyira vágyakozik szabadulni abból? Ily körülmények közt lebeghet-e a buddhisták előtt más cél, lehet-e más vágyuk, minthogy örökre megszabaduljanak a más és más alakban való újjászületéstől és az azokkal járó újabb szenvedésektől? Ha ez a legfőbb vágyuk: a nirvána sem lehet más, mint ennek a vágynak a megtestesülése, vagyis olyan állapot elérése, amikor az újjászületés borzalmainak nincsenek többé kitéve. S ha a nagy európai bölcsész: Schopenhauer és nyomában annyian többre tudják becsülni a nem létet a létnél, bár az újjászületések réme sem lebeg előttük: miért ne becsülhetnék a buddhisták is többre az örök elmúlást, mint az örök életet? Tehát a nirvána nem valami pozitívum, hanem negatívum·. nem hely, nem valami örök élet féle, hanem az újból való születésektől való megszabadulás. A nirvána nem lehet valami mennyország-, vagy égféle, mint — Max Müller nyomán — Kovács Ödön is hiszi. 1) A buddhista képzelet ismer ugyan mennyországot is, poklot is — nem is egyet! Bár a mennyországot a földi életnél boldogabb helynek véli, mégsem tartja szenvedésektől, fájdalmaktól ment helynek. S hogy az ég, avagy mennyország nem egy a nirvánával, mutatja a Dhammapada 126. verse is: „Többen újraszületnek mint emberek, a rosszat cselekvők a pokolba, az igazak a mennybe mennek; mig az arahátok (szentek, nirvánába jutók) megsemmisülnek". Ezt mutatja a 178. verse is: „Jobb az első „ösvény" 2) gyümölcse, mint a föld legelső uralkodójának lenni, jobb mint a mennybe menetel, jobb mint az egész világ fölött uralkodni". Tehát az első ösvény elérését is többnek tartja, mint a mennybe menetelt: hogy lehetne akkor a negyedik, a legnehezebben elérhető ösvény: a nirvána valami mennyei élet féle?! Ezenkívül a buddhista képzelet szerint sem a mennyország, sem a pokol nem tart örökké: mindkettő csak átmeneti jellegű. Előbb vagy utóbb kikerül onnan az, aki odajutott ós újjászületik. A buddhizmus az örök életnek ') L. Vallásbölcsészet . . . 121 1.: „Buddha szavai a „testi és lelki'' szegények sziveiben visszhangra csak úgy találhattak, ha a váltság ösvényén át a tényleges nyomorból egy tényleges jobb és tökéletesebb életet, a nirvánában a szanszarától megváltó „mennyországot" igért". L. még 123 1. is. 2) A tökélesedés első lépcsője, melyet akkor ér el a hívő, ha megszabadul az öntudat csalódásától, a Buddhában és tanaiban való kételkedéstől, végűi attól a hittől, hogy a külsőségek és ceremóniák eredményre vezethetnek.
