Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)

Kováts J. István dr.-tól: A Nirvána

A Nirvána. 253 igazi értelmének földerítésével járó dicsőség egy részére, mégis készséggel elismeri, hogy az a legnagyobb mértékben Max Müller-t és Childers-1, e két tudós tanárt illeti: „Senkisem írt a buddhizmusról munkát a nélkül, hogy ezt a nagy kérdést (a nirvána kérdését) ne érintette volna; mindenki vetett rá némi világosságot . . ., de kiváltképpen Max Müller és Childers tanároknak tartozunk köszönettel".

1) Ε két kiváló tudós nem sajnálta a fáradságot, hogy az eredeti szövegekben talált helyek szigorú összehasonlítgatása útján vizsgálják a nirvána jelentését. Max Müller a Dhammapadából vett 11 idézettel bizonyította állításait.

2) Ezeknek az idézeteknek kiváló súlyt kölcsönöz az a körülmény, hogy a Dhammapada — mint láttuk — egyike a legrégibb eredetűnek vélt buddhista szentkönyveknek s talán az egyedüli, melyben Buddha szavai a maguk eredeti voltában maradtak reánk.

3) A Tripitaka második csoportját alkotó öt Nikáya utolsójához, az ú. n. „vegyes" Nikáyá-hoz tartozik a Khuddaka Pátha is,

4) melyből Childers tanár a nirvánára vonatkozó előbbi idézeteket kiegészíti. A nirvána fogalmának tisztázása körül azonban a páli nyelv szótárának (A Dictionary of the Páli Language 1875.) a kiadásával tette a legnagyobb szolgálatot. Max Müller volt az első, ki síkra szállt a mellett a nézet mellett, hogy a nirvána nem a földi élet megszűnését, hanem tökéletesedését jelenti: „Ha a Dhammapada minden egyes helyét szemügyre vesszük, hol a nirvána sző előfordul, egyetlenegyet se találunk azok közt, amelyhez szükségképpen oda lenne fűzve a megsemmisülés értelme, míg ellenben a legtöbb hely, ha nem mind, teljesen érthetetlen lenne, ha a „megsemmisülés" fogalmát átvinnők a nirvána szóra".

5) Szerinte ha a későbbi buddhisták a semmiségbe való elmerülésben látták is törekvéseik legfőbb célját, Buddha és az ősgyűlekezet előtt a nirvána a szellemnek az örök 1 Buddhism 118 1.) a) L. a Sacred Books of the East 1881-ben megjelent XI. kötetében a Dhammapada 23, 32, 134, 184, 202-203, 226, 283, 285, 289, 369, 372. verseit. 3) Tudományos becsét bizonyítja az a körülmény is, hogy már Max Müllert megelőzőleg, de követőleg is többen lefordították. Igy Fausböll még 1855-ben lefordította latin nyelvre (I. kiad. Copenhaga; II. kiad. London 1900.); ezt viszont Weber tanár 1860-ban németre fordította (a „Zeitschrift der deutschen morgenländischen Gesellschaft" XIV. kötetében); Max Müller angol fordítását pedig Schnitze fordította németre; angol nyelvre lefordította még Gray tanár, németre pedig Neumann. Rhys Davids ezt tartja a legjobbnak. 4) A „Journal of the Royal Asiatic Society" 1869. évf.-ban tette közzé Childers az angol fordításával együtt „Short passages" címen. ') „Buddhagosha's Parables·

1 előszava XLI. 1.