Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)

Lapszemle

235 Lapszemle. és annak magyarázata, hanem isten kijelentése és annak az ember lelkébe való befogadása. Igy lép tehát a kriticismus szabálya: „élmény és magyarázata" helyébe szerzőnk szerint ez: „kijelentés és élmény." Az élménynek meg kell telnie a kijelentés tartalmával és nem az isteni kijelentést az élmény szerint magyarázni. Ε szerint a keresztyén istenigazság semmi egyéb, mint a kijelentésnek, személyes tapasztalás alapján való kifejezése és ez a harmadik, a positiv álláspont a vallásos élmény fogalmának meghatározásában. Ezen fejtegetések, melyeket a szerző sok helyütt részletekbe is visz, kétség kivül nagy jelentőségűek a vallásos tapasz talásnak sokat használt, de sok tekintetben fel nem derített fogalmának megállapítására. Ugyancsak Bachmann írt volt a mi folyóiratunk mult évfolyamába egy cikket a teremtés történetének bibliai szövegéről. Abban ennek hitelességét feladva csak vallásos gondolatainak fenntartására törekedett. Ezen cikke ellen írt Hoppe hamburgi tanár és most Bachmann Hoppe ellenvetéseivel szemben meg akarja mutatni, hogyan lehet és kell az ő felfogása mellett a teremtés történetét az iskolai tanításban előadni. Dogmatikai tárgyú még Stange greifswaldi tanár cikke, melyben kimutatja, hogy a végső ítéletnél a hívőkre is bekövetkező ítélet, melyet az Űr cselekedeteik alapján fog fölöttük kimondani, nem ellenkezik a kegyelemből való megigazulás elvével. A szerző ezt igen szépen és éles elméjű bizonyítással mutatja ki. Az egyháztörténet körébe vág Dräseke tanár és jeles görög irodalomtörténész cikke Bekkos Jánosról és az ő theol. kartársairól, azután Tschackert göttingeni tanár kritikája, melyet Spitta ama kísérlete fölött, hogy Luther egyházi énekei nagyrészének még 1524. előtt való megírását kimutassa, gyakorol. Spitta ugyanis abból indúl ki, hogy Luther 1524. fordította le a zsoltár rokat. Ha most valamely éneke nem e zsoltár fordítása hanem a Vulgata felhasználásának nyomait mutatja, akkor ő azt az 1524. előtti időbe utalja. Csakhogy Tschackert kimutatja, hogy vannak positivabb történeti adataink, amelyek Spitta konstrukciója ellen szólnak. Érdekes továbbá Cornelius lelkész cikke is, amely a poroszországi lutherániáról szól nagy szeretettel az u. n. separált lutheránusok iránt, ha nem is azonosítja magát velük oly mértékben, mint pld. mi is helyesnek tartanók. De azért cikkéből sokat tanulhatnának azok, kik a porosz önálló luth. egyházról becsmérlö'leg szeretnek beszélni a nélkül, hogy ezen vértanúegyházat és történetét kellőleg ismernék. Még csak megemlítjük, hogy Wiebers lelkész, a missiói prédikációkról Kelber lelkész pedig Klopstock „Messiás"-áról értekezik, hogy folyóiratunk ezen három füzete tartalmának gazdagságáról az olvasót meggyőzzük. A folyóirat évi előfizetési ára 10 márka = 12 korona, kiadója: A. Deichert'sche Yerlagsbuchhandl. Nachf. Leipzig, Königstr. 25. Járatását és szorgalmas tanulmányozását melegen ajánljuk. Dr. Daxer György.