Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)

Lapszemle

— 232 Lapszemle. maga az a természeti élet lassankint megszűnt; a psychologiai és vallási nyelvkészletben is a szók partikuláris jelentéseinek megállapítását az izraelitáknak s nem a kananeusoknak kell tulajdonítanunk (185). Különösen tanulságos továbbá, amit Caspari az ószövetségi és a modern irodalomnak egyik lényeges külömbségéről mond. Ez határozottan individuális jellegű, amabban az egyén háttérbe szorul s ha vannak is irói egyéniségei, a nyelvfejlődés nem ezekhez kapcsolódik, sőt mennél kifejlettebb ez az egyéniség, annál kisebb volt a befolyása a nép nyelvének fejlődésére. — Az eddig megjelent jelentéstörténeti monográfiákat Caspari két csoportra osztja aszerint, amint főleg synonymologiai vagy etymologiai jellegűnek. A synonymologiai részlettanulmány tárgya valamely kiváló fogalom, illetőleg több egymással rokonfogalom (pl. idő és örökkévalóság, Orelli; igaz és jó, Ryssel sat) s az ezeket kifejező kitételek tartalmi rokonságuk alapján állíttatnak egymás mellé. Az etimologiai monográfia egy-egy gyökeret és ennek összes származékaiban való alkalmazását vizsgálja, egyelőre tekintet nélkül mindama gondolatoknak tárgyi rokonságára, amelyeknek kifejezésére a gyökér és származékai szolgálnak. A kettő közül Caspari az utóbbi tárgyalási módot ajánlja, mert a jelentések változását az etymologia segítségével megismerhető határozott tárgyon vizsgálhatjuk. Ellenben a synonymologiai eljárás alig kerülheti el azt a hibát, hogy a problémákat modernizálja ; t. i. olyan fogalmat választ tárgyául, amelynek ma ilyen meg ilyen határozott tartalma van, s a végén reájön arra, hogy a fogalomnak ezen tartalmával egykoron általában nem gondolkodtak (204 209). — Ha nem is mindenképen szerencsés, de eléggé megvilágítja azt, amiról szó van, a jelentéstörténetnek a nemzeti történettel való összehasonlítása. Ez utóbbi az egymást követő nemzedékekről szól; de ezeken könnyen felismerhetők bizonyos maradandó momentumok, amelyeket a faj fogalmába foglalunk egybe. A jelentéstörténelemben a gyökerek és alapjelentéseik az az állandó tényező, mely a jelentésárnyalatok vagy átmenetek keletkezésére befolyik, bármennyire rejtőzzék is el később az a maradandó tényező, (209) Végül nagyon ügyes, valóban kifogástalan annak a bebizonyítása, hogy a jelentéstörténet művelése minő haszonnal jár. Wundt mondja Völkerpsychologiejában, amelyet különben Caspari alaposan ismer, hogy „a jelentéstörténet az emberi szellem történetének egy része." Azért még a többé-kevésbbé hiányos jelentéstörténeti családfa is a héberek psychologiájának sok rejtélyét fejti meg, viszont psychologiájuk révén megérthetjük vallásosságukat is. Hiszen a modern psychologia nagyon kiemeli azon érzelmi elemek fontosságát, amelyek minden psychikai képződményhez hozzátartoznak. Amikor az érzéki világ köréből nemérzéki képzetek jelölésére, tehát vallásiak jelölésére is, kifejezéseket választunk, akkor ennek a választásnak a két képzethez tartozó érzelmek azonossága vagy hasonlósága szab irányt. Ha tehát a magyarázó a héber kifejezéseknél, azon érzéki képzetekre gondol, amelyekből a kifejezések vétettek,