Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)

Lapszemle

233 Lapszemle. akkor lehetőleg azon érzelm eket is kelti fel magában, amelyek a kifejezésekhez s a velők kapcsolatos képzetekhez fűződnek. Világos, hogy csak ha ez sikerült, állhat ismeretünk szoros kapcsolatban ama képzetvilággal, amelynek kedvéért a héber nyelvvel foglalkozni érdemes. Erre pedig megsegít a héber jelentésátmenetek története, amely ilyformán egyaránt fontos úgy a tudományos, mint a gyakorlati írásmagyarázóra nézve." (211). Nagyon kívánatos, hogy különösen ezt az utóbbi intelmet necsak a theologusok, hanem a lelkészek is megszívleljék! A jelentéstörténet a szent nyelvek studiumának koronája; és Luther, akit talán az elmélet elől teljesen elzárkózó, s ezért a gyakorlatot mesterséggé alj ásító lelkész sem minősíthet egyoldalú szobatudósnak, így itélt róluk: „Amennyire szeretjük az evangéliomot, annyira tanuljuk a nyelveket; és legyünk meggyőződve arról, hogy az evangéliomot nem igen tarthatjuk meg a nyelvek nélkül." Erre emlékeztetni nem felesleges dolog épp a mi korunkban s épp hazai egyházunkban. Margolis Miksa, aki a Septuagintának ós a többi ószövetségi görög fordításoknak oxfordi concordantiáját átdolgozza, „Studien im griechischen alten Testament" címen (212—270) azokat az összefoglaló eredményeket és megfigyeléseket kezdi közölni, amelyeket majd ama nagy munka bevezetésébe fog felvenni. Ebből a kritikai apparátusból a görög filológiának van legtöbb haszna, de a héber szöveg kritikája is tanulhat belőle. Nem közömbös, hogy a nagyszámú példából, amelyeket Margolis áttekinthetően csoportosít, a fordítók igen szabad eljárását, nyelvtudását és exegesisét megismerhetjük ; közvetlen a kritikai értékük azon variánsoknak, amelyeket a fordítás alapjául szolgáló héber szövegre lehet visszavezetni. De néha még akkor is conjecturához kell fordulni, amikor a szövegtanuk egyhangúlag a masszóra mellett bizonyítanak; ilyenkor nélkülözhetetlen a változások összes módjainak és lehetőségeinek az az ismerete, amelyet csak az analog tényleges változásokból szerezhetünk. A második füzetet is apróságok zárják le és Gall báró bibliográfiája, amely az első füzetével együtt 44 oldalra terjed és a folyóiratok legkiválóbb cikkeit is felveszi. Jausz V. A „Neue kirchliche Zeitschrift." 1907. évi folyamának utolsó negyedrésze (a 10—12. füzet) változatos tartalommal megjelent. Ezúttal csak egy cikkel számolhatunk be, amelynek ó-szövetségi vonatkozása van. Az König bonni tanár cikke a keresztyén ember és az ótestamentomi törvényről. A szerző röviden kifejti, hogy az Úr nyilatkozatai alapján reánk nézve is kötelezők az ó-szövetség vallási elvei és erkölcsi törvényei, míg a ceremoniális törvények elvesztették jelentőségüket. Ide tartozik pedig a szombatnap megünnepléséről szóló parancs is, amiért is a szombatosok mozgalma, amelyre való tekintettel szerző cikkét megírta,