Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)

Lapszemle

231 Lapszemle. meg Továbbá szándékosan nem mentünk bele abba, hogy az egyes szók jelentésfejlődésének történetét a jelentések sorrendje által jelezzük. Sokkal messzebb esik tőlünk ama kornak gondolkodás módja, amelyben e történet lefolyt, semhogy az ily kísérlet sikerrel járhatna." Ez a tartózkodás bizonyára helyénvaló volt is a sokat tudó Geseniusféle szótárral szemben, de elvben, abban, hogy a nyelvtudomány nem elégedhetik meg a jelentések egyszerű felsorolásával, mégis csak a régi Geseninusnak volt igaza. Amit az indogermán nyelvtudomány terén régóta követelnek és részben létre is hoznak, az előtt a héber filológia sem fog elzárkózhatni, t. i, az úgynevezett semasiologia elől. A semasiologia, vagy még szerenesétlenebb nevén a semantika, az a tudomány, amely arra a kérdésre igyekszik megfelelni, hogy valamely nép nyelve „minő úton-módon fejtette ki történetileg a szóalakokkal kapcsolatos jelentéseket", más szóval „a szótári nyelvalakok jelentéséről vagy funkciójáról való tan." Magyarul nevezhetjük jelentéstörténetnek, a németnek is volna reá szava: Bedeutungsgeschichte, de hát ő jobb szereti az idegen műszót! Caspari előtt sem ismeretlenek ama nehézségek, amelyek miatt Siegfried-Stade a sikeres kisértet reményéről lemondottak. Sőt épp ezekkel foglalkozik (cikkének nagyobb része). Reámutat arra, hogy a nyelvnek praehístorikus. vagyis irodalomelőtti állapotáról való bizonyos képzetek nélkül a történeti nyelvállapotot sem ismerhetjük meg teljesen. De másrészt bízik abban, hogy ezen képzetek azért nem tévesek, mivel nyelvtörténeti analogiákon és oly reáltörténeti adatokon alapulnak, amelyeket az ezen nyelvet beszélő népekről ismerünk. Ezt azután igyekszik a héber nyelvre vonatkozólag legalább általánosságban kimutatni. Az eredmények közül csak néhányat ragadhatok ki. „A bibliai héber nyelv nem idősebb a Kanaánba való bevándorlásnál, és mostanáig még kérdéses, hogy azon dialektusok közül, amelyek a bibliai héberhez hozzájárultak, ki lehet-e mutatni a keverék későbbi produktumában az egyiket mint annyira túlsúlyban levőt, hogy úgyszólván már in nuce magában foglalja a hébert" (177) De ennél határozottabb ítéletre is eljut.· „Nem olyan tehát ez a nyelv, hogy egynapon egyszerűen urat cserélt volna, hanem az uj háziurak előtt ez a nyelv, amelyhez az ótestámentom tartozik, általában nem is létezett, sem Kánaánban, sem másutt. Ahelyett az ezóta egységes törzs visszafelé a maga gyökérszálaira ágazik el, persze genealógiai, nem etymologiai értelemben. Ε gyökérszálak között van egy kananeus, esetleg egy babilóniai, minaeus, sőt hitteus. De az ószövetségi nyelv sajátosságára valamennyi kisebb befolyást gyakorolt annál az egynél, amelyet a többivel ellentétben izraelitának nevezhetünk". (186) Izraelnek a pusztai életre s az állattenyésztésre vonatkozó szókincse kétségtelenül sokkalta nagyobb volt, mint a viszonylag magasabb kulturával biró kananeusoké, de ennél mostohább sorsa azért volt a bibliai héber nyelvben, mivel