Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)

Lapszemle

229 Lapszemle. Winkler Hugó ellen száll síkra. A tagadhatatlanul túlbuzgó assziriologus, aki régebben a prófétákat megtette, „politikai ügynököknek," egy újabbi füzetében azt állítja, „hogy Ézs. 3, 2-ben a „ügyvédet" jelent, olyant „aki a beszédhez nem értő helyett beszél". König kimutatja, hogy ezt az állítást semmivel sem lehet bebizonyítani, hogy ellenkezőleg az ószövetség, bár elégszer szól még törvényszéki tárgyalásról is, egyetlenegyszer sem emliti a nábít mint szónokot vagy ügyvédet. — Az oroszországi Cramer Károly „Der Begriff bei Tritojesaia" cím alatt Duhm Bernát azon érvei közül, amelyek miatt ő az 56 — 66 fejezetek különválasztását és Tritojesaia tételezését kívánta (1892), egyet vesz pontos vizsgálat alá, azt t. i., hogy „szedáká" Tritojesaiánál cselekedeti igazságot jelent, míg deuterojesaiánál e szó jelentése mindig a δικαιοσύνη τον dsov. A jelentés meghatározásának történetét az a nagy táblázat szemlélteti, amelyen Cramer a jelzett fejezetekben húszszor előforduló npiy vagy Ρ

Ί>' szónak fordítását állítja külön-külön egymás mellé, még pedig a LXX, Pesitto, Arabica, Targum és Yulgata, valamint 25 XIX. századbeli nőmet, latin s angol fordítás szerint. A húsz hely beható exegesise alapján Cramer a következő eredményre jut: rA két szó Deutero- és Tritojesaianál egyaránt négyféle jelentősben fordul elő, az lehet ugyanis az értelme: a mi helyes, szabályszerű, normális; továbbá: a nyilvános igazságszolgáltatásban megnyilvánuló igazságosság; Istennek birói igazságossága ; s végül igazság = megigazulás, megigazult állapot. Ámde e négyféle jelentésen kívül 56, j. 57, í

2. 58,2· 64,

4. tanúsága szerint „a szedákának deutero ézsáiás-féle fogalma 56—66-ban nemcsak más színezetet nyer egyébként hasonló összefüggésben, hanem még más jelentést is, amely csak ezen fejezetekben mutatható ki és talán cselekedeti igazságnak fordítandó. E. körülmény magyarázatául szolgálhat az, hogy más a történeti helyzet, de még jobban az, hogy ezenkívül más a szerző is." A könnyebb magyarázat még nem a jobbik, és tekintettel arra a sok visszaélésre, amely manapság a fogalomeltérési bizonyságokkal történik, inkább azt a tagadhatatlan tényt kellene egymagában hangsúlyozni, hogy 56—66-nak más a történeti háttere. Minő eredményekre jutnánk, ha az ószövetségi tudomány terén divó kritikai módszereket például modern költők munkáira alkalmaznék! Cornill, aki 1905-ben adta ki Jeremiás-kommentárát, ennek Stade által történt megbírál tatása ellen védi álláspontját és ehhez a kérdéshez szól hozzá a francia (montanbani) Bruston is. — Az első füzetben foglalt apróságok közül még csak a következőket emelem ki. Strack egy tévesen Gáón Száadjának tulajdonított és először 1538ban megjelent „költeményről" szól, mely az ószövetségben meglevő betűk számával foglalkozik s amely szerint összesen 792077 betű van, amit Strack, mivel már a pentateuchnek is vagy 300,000 betűje van, nagyon kevésnek tart. A vegyesek (Miscellen) rova-