Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)

Lapszemle

230 Lapszemle. tában Nestle az angol és héber biblia eltérő fejezet- és versszámozására utalva, a számozás rendezésének szükségességét hangoztatja. Mi is hozhatnánk fel példát a Károli bibliából! Legalább ebben a pontban a revizoroknak konzervativizmusa valóban érthetetlen. Ugyancsak Nestle a héber grammatikákban statisztikát szeretne találni arról, hogy mikor van kitéve a makkéf különösen n

s ^ és hasonló szóknál, hogy ezen írásjel használatának szabályait megállapíthassuk. A 2. füzetben, az évfolyam második felében a jeruzsálemi Spoer János a sokat vitatott 18. zsoltárnak egy új magyarázatát kísérli meg. Már Graetz két önálló éneket külömböztetett meg e zsoltárban (1—29 és 33—50, 51 liturgiái toldalék). Spoer most elsőnek figyelmeztet arra, hogy a 8 —16-ban leírt theophania csak nagyon lazán függ össze a zsoltár egyéb részeivel, hogy az isteni hatalomnak ily nagyszerű megnyilatkozása semmiféle arányban nincs azzal a veszedelemmel, melyben maga az énekes forog, hogy végül a 17. v. a legtermészetesebben csatlakozik a 7. vhez, amiáltal még ezt a hármas feloszlást is nyerjük: segélykérés, felelet és megmentés. A zsoltár tehát három darabból áll: a) 8—13+15—16 a theophania rajza; b) 1-7 4-14+17—29 + 31, amely zsoltár szerint Isten" erkölcsi lény, a Jahve törvényének követői és megvetői közt folyó vértelen harcban végül amazok győznek; c) 30-+32—51, amely zsoltárnak istene a rég izraelita hadiisten s amely véres bosszuállásról, valóságos harcról szól. Természetes, hogy ámbár újabbak is a zsoltárt Dávidféle győzelmi éneknek tartják, Spoer egyik részét sem keltezi a fogság előtti időbe. Az első két részben nem talál a keletkezés idejének közelebbi meghatározására történeti támpontot, a harmadik rész történeti tartalma szerint a Kr. e. 129. év után keletkezett, mert ez az ének Hyrkanus Jánost (135—104 Kr. e.) dicsőíti, az erőszakos ember pedig, akitől az Ür őt megszabadította (49 ν.), VII. Antiochus (Sidetes), akinek hirtelen halála 129-ben következett be. A magyarázathoz fűzött terjedelmes szövegkritikai jegyzetek, melyek II. Sámuel 22-re és a versmértékre is tekintettel vannak, több figyelemreméltó s elfogadható javítást tartalmaznak. Az évfolyam legjelentősebb közleményének tartom a tübingai Caspari Vilmos „Über semasiologische Untersuchungen am hebräischen Wörterbuche" című terjedelmes (162—211) cikkét. Épp 16 éve, hogy megjelent Siegfried Károly és Stade Bernát héber szótára, amelyből az oroszlánrész Stadet, e folyóirat megalapítóját illeti, s amely a címlapján viselt jeligét. „Est quaedam etiam nesciendi ars et scientia" az előszóban a következőleg magyarázta : „Elvileg mellőztük az úgynevezett alapjelentéseket Különösen azon általános jelentéseket, amelyek az utolsó évtizedekben a héber szótárt és a kommentárokat ékítették, a modern gondolkodás produktumainak tartjuk, vagy ha úgy tetszik, fantómoknak, amelyeknek soha semmiféle valóság nem felelt