Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)

Erdős József dr.-tól: Az újszövetségi kánon és az őskeresztyén irodalom

22 Dr. Erdős József. az Atya egyszülött Fia. Ε különleges logostanában a kedvenc kifejezések αρχή, μονογενής, ζωή, χάρις mind a János evangéliomának prooemiumából vannak kölcsönözve, a mit világosan kimutatott Hilgenfeld A, Das Evangelium und die Briefe Johannis. Halle 1849. V. ö. Hippolvtos, Philosophumena VI. 35 és Eiren. I. 85. Ezen az úton jártak, ezt a módszert alkalmazták a többi gnostikusok is, a kik egytől egyig állítólag az apostoloktól eredő, de csakis az ő szektarius körükben megőrzött szájhagyományra hivatkoztak. így Ptolemäus útal arra az apostoli 7ΐαράδοσις-ra, ην ex διάδοχης v.ai ημείς t. i. a gnostikusok παρειλήφαμεν és kész volt τιάντας τους λόγους κανονίσαι zfj τοϋ σωτηρος διδασκαλία (Epiph. haer. 33, 7). Egyen-egyen abban a téves hiedelemben voltak, hogy a legfőbb világszellem Krisztus, az emberi lelkeknek az anyagi világból a szellemi regiókba való visszatérítése végett ő velők mint igazi tanítványaival közölte ezt az általok úgynevezett, voltaképen azonban hamis γνώσις-t. Kánontörténelmi szempontból kiválik közülök Markion (Marcion) annyiban, hogy ő Tertullianus bizonysága szerint (contra Marcionem IV. 1-7) tíz pali levelet, nevezetesen Epiphanios haer. XL. 9. szerint ebben a sorrendben: Gal., 1+2. Kor., Róm., 1+2. Thess., Eph., Kol., Fii., Filém, ós egy evangéliomot, t. i. a szerinte legkevésbbó zsidós irányú Lukács evangéliomát elösmerte kánoni szentiratnak, de csakis azért, hogy ezzel a többi ős apostol iratainak és tekintélyének súlyát csökkentse és kétségessé tegye (Tert. adv. Marc. IV. 3). Romboló kritikájával azonban, egyszersmind azt is igazolta ez a Feketetenger mellekéről való gnostikus, hogy már a második század közepén, még magok az őfajta eretnekek is kénytelenek voltak hiteleseknek elfogadni a nevezett kánoni iratokat. A gnostikusok azonban Eirenaios találó nyilatkozata szerint (adv. haer. 1. 1. c. 3. §. 6) ου μόνον eV. των ευαγγελικών ν.αί τών αποστολικών ηειρώνται τας αποδείξεις ποιεϊσ&αι . . ., αλλά και εκ νόμου και προφητών, csakhogy mindezt félszeg és célzatos irányban, mindamellett bizonyságot téve arról, hogy a második században az újszövetségi iratok oly döntő jelentőségű történelmi okmányok voltak, a melyeknek meghamisítása nélkül ők magok som tudták volna a saját álláspontjukat támogatni. Közülök Hernkleon a János evangőliomához kommentárt is írt, a melyből Origenes őrzött meg töredékeket. Ε vajúdó korszak egyéb szellemi termékeiről is, az egyházi atyák hatalmas vitairataiból nyerhetünk kellő tájékoztatást. Irodalom. Lewald Ε. Α., Comm. de doctrina gnostica. Heidelb. 1818. Neander Aug., Genetische Entwicklung der vornehmsten gnoätischen Systeme.