Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)

Erdős József dr.-tól: Az újszövetségi kánon és az őskeresztyén irodalom

Az újszövetségi kánon és az 05ΐίεΓείεΙ)τέη irodalom. 23 Berlin 1818. Matter J., Histoire critique du Gnosticisme. 2 Tom. Paris 1828. Baur F. Chr., Die christliche Gnosis, oder die christl. Religionsphilosophie in ihrer geschichtlichen Entwicklung. Tiibing. 1835. Gieseler

, Lehrbuch der Kirchengeschichte. Bonn 1814 — 53. Hofstede de Groot, Basilides als erster Zeuge für Alter und Autorität der NTlichen Schriften. Leipz. 1868. Heinrici <?., Die valentinianische Gnosis und die heil. Schrift. Berlin 1871. Hilgenfeld Α., Die Ketzergeschichte des Urchristentums. Leipz. 1881. Egyházi atyák. A második század végétől kezdve az ős keresztyén irodalomban messze kiható fordulat állott be egyfelől a miatt, hogy Róma ós vele együtt a nyugati egyház lassanként elvált a keleti testvérogyháztól, minek következtében másfelől a nyugati egyház úgy a kultuszban, mint az irodalomban a latin nyelv használatát honosította meg. Ε tekintetben Marcus Minucius Felix ós főképen Tertullianns voltak az úttörő bajnokok. A görög nyelvű egyházi irodalomban szintén változás állott be annyiban, hogy az eddigi apologiai és építő írásmódtól eltérőleg inkább tudományos irányú és történelmi művek írásával foglalkoztak a tudós egyházi atyák. Közülök minden tekintetben kiváló érdemeket szereztek Nagy Konstantin koráig: Eirenaios, Titus Flavius Klemens, Origenes, Hippolytos, Eusebeios, nyugaton pedig M. Minucius F., Tertullianus, Cyprianus, Lactantius. Említésre méltók továbbá a görögök közül Dionysios, Gregorios (&αιματονργός), Didymos, Methodios, Painphylos, Sext. Jul. Africanus, Lukianos és Hesychios. Eirenaios (Irenaeus) Kisázsiában 135—140 táján született görög ajkú polemikus író, Polykarposnak volt a tanítványa és a Septimius Severus alatt dúlt üldözés idején mint lugdunumi (lyoni) püspök vértanúi halált szenvedett 202-ben. A római és kisázsiai egyházak közt a húsvéti vitakérdésben közvetítőként működött közre s a keletiek Polykarpos-féle egyházi rendszabályát ő vitte el nyugatra, illetőleg Rómába. A kánoni könyvekhez írott kommentáraiból és egyéb műveiből csak töredékek szállottak ránk ; a valentinianusok gnostikus szektája ellen intézett védelmi, illetőleg vitatkozó J

Έλεγχος και ανατροπή της ψευδωνύμου γνώσεως című, öt könyvből álló iratának görög eredetije szintén csak részletekben maradt fön, de régi latin fordításban (adversus haereses libb. V) már Tertullianus is ösmerte azt. Kiadta Grabe J. E., Oxon. 1702. Massuet Renatus, Paris 1710. Stieren Α., De Irenaei adv. haer operis fontibus, indole, doctrina et dignitate. Gottingae 1836. Ebből a munkából is láthatjuk, mily rakoncátlanul bántak el a gnostikusok az evangóliotni tannal, εφορμίζειν βιαζόμενοι τά καλώς ειρημένα τοΊς κακώς επινενοημένοις νπ'αυτών. — εκ των ευαγγελικών και των αποστολικών πειρώνται τάς αποδείξεις ποιέισδαι, π αρα ι ρέποντες τάς ερμηνείας και ραόιονργήσαντες τάς εξηγήσεις (I. 3, 6; 8, 1).