Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)

Erdős József dr.-tól: Az újszövetségi kánon és az őskeresztyén irodalom

Az újszövetségi kánon és az 05ΐίεΓείεΙ)τέη irodalom. 21 Istennek a teremtett anyaghoz való viszonyát, az emberi természet kiilönféleségét stb. a platóni philosophia hatása alatt igyekeztek — noha egymástól eltórőleg — kialakítani és megfejteni az alexandriai gnostikusok, úgymint Basilides (125 táján), \

7alentinus (m. h. 160) és ennek tanítványai Herakleon, Ptolemäus, Marcus, továbbá az első bűnesetnél közreműködő kígyóról elnevezett és a valentinusi rendszerrel rokon naassenus vagyis ophita szekták, a sethiánok, kainiták, a melyek azzal hivalkodtak, hogy egy Mariamne asszonytól értesültek az evangélioini tanról, a melyet ez a nő Jakabtól, az Úr atyafiától nyert. Ε rendszerrel ellentétben a syr gnostikusok, nevezetesen Saturninus Antiochiában, Bardesanes Edessában, a syr Kerdonhoz csatlakozó sinopei Markion (140 ós 150 közt Rómában) a parsismus eszméinek alkalmazásával kísérelték meg világnézletöket előterjeszteni. Ez alkalommal és e helyen lássuk Basilides zűrzavaros gondolkozásának szüleményét főbb vonásokban. Szerinte az őslényből (9εός α^ρηιος) hét hatalmasság (δυνάμεις) származott, Úgymint νους, λογος, φρόνησις, σοφία, δνναμις, δικαιοσύνη, ειρήνη; ezekből jött létre az első szellemi birodalom (ουρανός), ebből ismét a második és így tovább egészen 365-ig. Ε szellemi országok összfoglalata az Isten, a kit ő '.á^a^ág-nak nevezett (a 1, β 2, ρ 100, α 1, ξ 60, α 1, g 200=365). Α zsidók istene ő άρχων, feje a világteremtő hét angyalnak, a kik egymással viszálykodásban élnek és mivel kevésbbé tökéletesek, mint a náloknál főbb szellemek: létrejött a jó mellett a κακόν, a melynek elenyésztetóse és az emberi léleknek a világosság országába való visszavezérlése (άποχατάστασις) céljából egyesült a νοις az ember Jézussal. A rendszerébe beolvasztott doketismus szerint Krisztus csak látszólagos lény volt, az ős zsidók angelophaniája módjára és így nem ő maga szenvedett és halt meg, hanem helyette cyrenei Simon. A kánoni evangéliomok ós apostoli levelek allegorikus, ábrándos és fonák magyarázatával teljes rendszerében eképen akarta bibliai alapon igazolni az isteni dolgokról alkotott különös nézleteit. Tekintélyűi hivatkozott Basilides a Mátyás apostol tekintélyére (Philosoph. 7, 20) és Glaukiásra, a ki mint Péter apostol tolmácsa közölte volna vele azt a tudományt, azt az evangéliomot, a melyről ő 24 könyvben έξεγηΐΓ/.ά-t írt. Hasonló képzeteket szedett rendszerbe a legszellemesebb és legmerészebb gondolkozású Valentinus, a ki egy bizonyos Theodas nevű embertől, mint Pál apostol γνώριμοg-ától eredeztette a tudományát (Clem. Strom. VII. 17) és azt igyekezett feltárni, hogy a Jézus alászállását az isteni őserők és természetfeletti lények körében micsoda mennyei jelenségek előzték meg és hogy ezekre minő hatást gyakorolt