Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)

Mayer Endrétől: A rómaiakhoz irt levél

210 Mayer Endre. Amint az Isten lelke egyfelől ezekre tanít s a reménységben való kitartásra ösztönöz, úgy másfelől segítséget nyújt a mi gyengeségünkben. A mikor ugyanis azt se tudjuk, hogy mit és miképen kérjünk az Istentől, közbenjár érettünk érthetetlen sóhajtásokban segítve bennünket,melyeket azonban a veséket vizsgáló Isten megért és meghallgat. Tudjuk ugyanis, hogy a kik az Istent szeretik s a kik az ő végzése szerint elhivattak, azoknak minden javukra szolgál, mert a kiket δ előre ismer, azokat fiához hasonlókká rendelte, a kiket előre rendelt, azokat elhívta (a maga országába), a kiket elhívott, azokat megigazította s a kiket megigazított, azokat megdicsőítette (26—30). A keresztyén tehát biztos a maga hitében az üdve felől; az Isten mindig vele van. De ha az Isten velünk van, akkor az apostol joggal felkiálthatja, kicsoda ellenünk? A ki a saját fiának sem kedvezett, hanem feláldozta őt érettünk, az mindig kegyelmes lesz hozzánk! A Krisztusban hivő ellen senki sem lephet fel vádlónak, vagy bírónak; senki és semmi sem szakíthatja el a Krisztustól, mert bárminő csapások ós szenvedések érjék is, a szeretet által legyőzi őket. Ez okból nincs az a képzelhető hatalom, a mely a Krisztus Jézusban megjelent Isten szeretetétől képes lenne eltéríteni. Igazi diadalérzet foglalja el egész valóját s önérzettel állíthatja, hogy a ki Istenben hisz, az győztes marad az élet minden körülményei között s a legzordabb csapások sem ingathatják meg. d) Negyedik szakasz (9—11 fej), a) Összefüggés az előző szakaszokkal. A levélnek legnehezebben érthető, de egyúttal igen fontos szakaszához jutottunk el, a melyet Baurral igen sokan a levél törzsének tartanak (Weisse meg későbbi interpollationak veszi). A legnagyobb theologusok térnek el egymástól e három fejezet értelmezésében; ugy^hogy ez még most is igazi crux interpretum. A nehézségek nem annyira magában a három fejezet tárgyában keresendők, mint inkább egyes kitűnő theologusoknak az egyházi felfogásra vonatkozó döntő hatásukban. Augustinus óta egészen a legújabb időkig találkozunk magyarázókkal, a kik e három fejezetben a predestinatioi, sőt Kálvin nyomán a predeterminisztikus tannak kifejtésót találják s viszont olyanokkal, a kik Pelagius ós Arminius felfogásához csatlakozva tagadják azt ós vagy Istennek igazolását találják benne, hogy nem mellőzte a zsidókat, a mikor nem ők hanem a pogányok lettek Isten országának tagjaivá, (Beyschlag) vagy az evangelium ter-