Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)
Erdős József dr.-tól: Az újszövetségi kánon és az őskeresztyén irodalom
20 Dr. Erdős József. mánygyűjteményéből, Mózes és a próféták irataiból, az evangóliomokból és apostoli levelekből szedik elő védő és támadó kétélű fegyvereiket, ugyanazt a szabadságot és oltalmat követelve s víva ki a keresztyének számára, a melyet bármely philosophiai szekta élvezett. Gnosticismus. A második században a keresztyénség ellen intézett irodalmi támadások folytán szintén számos elmetermék keletkezett. Kerinthos (Cerinthus), János apostol kortársa, zsidóskodó színezetű bölcselkedésével igyekezett elhomályosítani az evangéliomi tant. Szerinte a zsidók istene ( δημιουργός) alsóbb rendű szellem, mint az aeonok élén álló legfőbb Isten, a kinek lényét a József és Mária fiával azaz Jézussal, a reá alászállott aeon Krisztus ösmertette meg. A mózesi törvény és a περιτομή szükségessége mellett a feltámadás és chiliasmus tanát hangsúlyozta és írt a Máté evangélioma mintájára egy evangéliomfélót s János apokalypsisének utánzatául egy apokalyptikus iratot. Kelsos (Celsus), Origenes szerint (contra Celsum libb. VIII. ed. G. Spencer. Cantabr. 1677, fordította Mosheim. Hamburg 1745) epikureus, Mosheim felfogása szerint pedig platonikus bölcsész 150 után 'Αληθής λόγος című elveszett, de Origenesnél bő töredékekben fenmaradt iratában, a tudatlanság, rajongás, gőg, hazaflatlanság és érzékiség rágalmaival illette, e mellett dogmatikai szempontból is hevesen támadta a keresztyónséget, megcáfolni igyekezvén az evangéliomok előadását, mesék gyanánt tüntetvén föl a Jézus születéséről és szenvedéséről szóló evangéliomi elbeszélést, a melyet az ő korában már az egyetemes keresztyénség valóságos tényűl ismert el. V. ö. Keim Th., Celsus wahres Wort, älteste Streitschrift antiker Weltanschauung gegen das Christentum vom Jahre 178 n. Chr. Zürich 1873. A cynikus Crencens és a szónok Marcus Cornelius Fronto (150 táján), meg samosatai ÍMcianus (180 körül) itt-ott kifejezett nyilatkozataikkal bizonyították be keresztyénellenes voltukat. Teljesen kifejlett alakban lépett színtérre a theologiai színezetű elmélődés és bölcselkedés a második századbeli syr ós egiptomi gnostikus rendszerekben, melyeknek magvait és gyökereit az egyházi atyák a pogány philosophiában, főképen pedig a platonismusban vélték feltalálni (Tertullianus adv. Hermog. c. 8: liaereticoruin patriarchae phiiosophi. De anima c. 23: Plató omnium haereticorum condimentarius). Ezeknek a speculatióknak alapjáúl szolgált a régi kérdés jcóüev τό Υ.αν.ύν· Az ezzel kapcsolatos eszméket, nevezetesen a végtelennek a végesbe való átmenetét, a szellemi lónyegű
