Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)
Martony Elektől: Ézsaiás 7,1-17
196 Ézsaiás. ós Samáriáé a Remaljah fia, 1) a kik jogtalanul lépik át hatalmuk körét. Ez a vallásos tudatnak naiv argumentációja, mely gyakran a legáltalánosabb és legközelebb fekvő megalapítással beéri, midőn isten megsegítő kezének működéséről van szó. 2) Acház magatartása minden i S! <-jelleget nélkülözött. A Dávidháza képviselőjének szive nem kevésbbé megingott, a syr-efraimita hadsereg közeledtének hírére, mint a népé, sőt mi több: „meglágyult", különösen a hír hallatára, hogy már utódja is ki van szemelve. 3) Lehet, hogy Ézsaiás már a vízvezeték körül tett intézkedéseket is kicsinyhitű kapkodásnak tekintette, melyet a Bhe emin" hiányának tudott be. Kár, hogy 9" szójátékában: »?«!! Λ ^ b# — a he'min alig jelent többet mint: „állhatatosságot tanúsítani"; úgyhogy az a mondás semmi ujat nem foglal magában, hanem csak a próféta buzdító szavainak nyomatékos végakkordja: „Hanem lesztek állhatatosak: bizony nem is állotok meg!" Nem tudhatni, mit felelt Acház a próféta szavaira; de hogy magatartásával ezúttal sem adta hiterős bátorságnak jelét, következtetni lehet abból, hogy a próféta, — szakaszunk szerint, — folytatja beszédét. 4) Ε folytatásra Duhm azt mondja, ') 8» és 9". 2) Ugyanazért nincs okunk a szóbanforgó versek (8'és9a) hitelességét kétségbe vonni és elesik Stade (Β. u. Ο. Holtzmann, Geschichte des Volkes Israel. Berlin 1888/9.) aggodalma, hogy a 7. és 8» versek nem nyújtják a kellő magyarázatot és a hatásos Ob versrész számára nem szolgálnak támpontul. — 8 b, melyAsszarhaddon 670 körüli telepítésére vonatkozik, oly glosszátor műve, a ki ez eseményhez közel állott s a ki közelebbről a 722 utáni nemzedékhez tartozott, mely emez esztendő csapásán némileg megvigasztalódott; miért is egy ujabb eseményben látta Rfraim végromlását. Másfelől e glosszátor alig tartozott a 670 utáni nemzedékhez, mely a végkifejlettől visszatekintve, 722 ben látta ismét a nagy veszedelemnek évét, sőt tovább: ha még a 647 után eső Asurbanipal-féle telepítést tekintjük, a glosszátort több-kevesebb valószínűséggel 722 és 647 közé helyezhetjük; a mi nyilvánvalóan nagy mértékben biztosítja a kommentált helynek régiségét. 3) Minden e helyhez fűzött theologiai spekuláció hiábanvaló. Nem helyes 2 Chr. 20, 20 kiegészítése a WBiWl mellé : CWDJa sem más „terminus , technicus" ρ. ο. ,ΊΙ.ΤΟ vagy ΓΠΠ "Í1K (Jud. 11, 20-ra való hivatkozással.) — Érdekes, hogy némely magyarázók (p. o. Stade, Duhm és részben Marti K., Das Buch Jesaia erklärt. Tübingen 1900.) a pÖKH itteni élőfordulásán kapva-kapnak, hogy vallásphilisophiai észleletet merítsenek belőle, a „hit"-nek szerintök itt először kínálkozó fogalmát. Megfeledkeznek arról, hogy egy szójáték nagyon ingatag alap fogalmi meghatározások számára. Ε mellett abba a hibába esnek, hogy a próféta lelki állapotát vizsgálva jutnak a hit fogalmához, midőn úgy írják le, hogy az bizonyos „látás"-t és „hallásM jelent, —• holott legalább annyiban Acház álláspontjára kell helyezkedni, hogy a „jel" (10 v.) látását a fDKrt fogalmába bele ne vigyük. 4) Valószínű, hogy Acház magaviselete passzív részvétlenségben állott, a minek feljegyzése a próféta dialógusából bátran elmaradhatott. A szükséges új lélegzetvételt a 10. vers jelzi.
