Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)
Martony Elektől: Ézsaiás 7,1-17
Martony Elek. 197 hogy Ézsaiás, „a leghatásosabb eszközhöz nyúl". — Talán méltóbb a prófétához, ha itt ós a következőkben mint olyant állítjuk szemünk elé, aki nem mint Jahveh „ügyvéd"-je, külön e célra kitalált „eszközökkel" igyekszik Acházot meggyőzni, hanem aki — emberileg szólva — a Dávidháza képviselőjének oldalán maga is feleletet vár Juda jövőjére nézve. És mit látunk? Mig a kicsinyhitű király eszmény nélkül tétováz, a próféta lelkében megjelenik a jövő csodálatos képe. A jövőnek, közelebbről a „messiási ' jövőnek képe-e Immanuel és környezete? Ez szakaszunk sokat vitatott problémája. Buzdító szavainak hiteléül Ézsaiás ,.jel"-et (J™) ajánlott fel 1) a mit Acház a lágymeleg ember közönyösségével visszautasított. 2) Erre Jahveh nevében maga a próféta ad „jel"-et (mx) Acházéknak: ,,Im' a nő fogan és szül fiat és nevezi őt így: ^ Mivel e jel megadása Acház elutasító magaviseletére ős a próféta haragos szemrehányására 4) következett, a „jel"-nek gyengébb jelentése a második helyen nem valószínű. Az első helyen pedig Ézsaiás nem ajánlott kevesebbet: (Kérj magadnak jelt ....).... menj le a mélységbe va.gy szállj fel a, magasba ,' δ) Ez általánosságban a ,.jel" csodás természetére, a próféta lelkében pedig olyan állapotra enged következtetni, melyben a térnek és időnek korlátai eltűnnek, csak *) 11. vers. J) 12. vers. — Acház talán Dt 6, 16-ra való utalással igyekszik részvétlenségét igazolni, annak érzetében, hogy úgysem tudna őszinte szívvel Jahveh-hez járulni és tőle kérni. De eljárását nem kell épen úgy értelmezni, hogy hívőnek akart látszani, mintha jel nélkül is hinne, tényleg azonban attól tartott, hogy a jel valóban bekövetkezhetnék s akkor a theokratikus politikához kellene pártolnia. (Igy I. Michaelis nyomán többen). ®) 14. vers. — Az HOTj? képzete az ó-szövetségi nyelvhasználat alapján — tagadhatatlan — a ,,szűz" fogalma felé hajlik, mint a ki az érettséget ( C^J? puber) mint feltűnő tulajdonságot hordja magán, mégis nem jelent szükségképen szüzet, hanem jelenthet oly nőt is, akiről ez mondható: ΠΊΠ és JH^I 1 — Kijelentésében Ezsaiásnak a nőre mint szülőre, és főleg mint olyanra volt szüksége, a kit az Ó-Szövetségben a névadás szokása és joga illet. Mi sem természetesebb tehát mint az, hogy az "o'jy férjéről nem esik szó, — a minthogy ezt mindenki csak izetlenségnek minősítené, nem hogy a férj nememlítése a próféta gondolkozásában a szűztől való születés képzetét követelné. — Az almäh előtt álló névelő részben a fljfl következménye lehet és a próféta szeme előtt lebegő képzeletbeli női alakra mutat. Semmi esetre sem jelent minden asszonyt, aki legközelebb teherben jár és szül. (Duhm ellen). 4) 13. vers. ') 11b ,-W' helyett nem szükséges -t olvasnunk. A nekromantia gyanúját (Duhm) mindkét esetben elkerülhetjük, ha meggondoljuk, hogy a nSxC csak az irányt jelöli meg.
