Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)

Payr Sándortól: A pietismus paedagogikája

A pietismus paedagogikája. 183 Hosszúdad 12-ed rétű 64 lapon 46. §-ban adja a katechesis elméletét. Megmagyarázza a χατηχέω és ν.αιήχιζω szavak jelentését, melyek szerinte tágabb értelemben az elemekre való tanítást, szűkebb értelemben pedig kérdés és felelet által való tanítást jelentenek (3. §.). Ez a tanítás legkönnyebh neme és már az apostoli korban szokásban volt (5. §.). Megemlíti Augustinus „De catechisandis rudibus" művét. Panaszkodik e tárgynak elhanyagolása miatt s végül az 1529. megjelent Luther kátéját mondja oly kincsnek, melyért Istennek elegendő hálát nem adhatunk (10. §.). Majd szól a katechesis nagy becséről (13. §.). Ezután dispositióját közli, mely szerint elmondja: 1. hogy a katechismusi tanításban közönségesen és 2. magánosan az ő könyvecskéjével (kátéjával) való élésben micsoda módot kell tartani. (14. §.). Az első részt (a tulajdonképeni katechetikát) ismét alrészekre bontja és szól: 1. a tanítóról 2. a tanítványokról 3. magáról a kérdezgetős által való tanításról. (15. §.) A mi a tanítót illeti ezt lerajzolja: I. néminemüségére és ajándékira nézve. Szükséges pedig, hogy legyenek benne 1. természet szerint való qualitások, u. m. a) jó és serény elme b) a nyelvnek értelme. 2. lelki ajándékok, u. m. a) lelki bölcseség b) az isteni igazságok ismerete c) Jézusnak és báránykáinak buzgó szerelme d) igaz alázatosság. II. Tisztire nézve, melyet meg kell mutatni: A) katekizálás előtt, hogy a) az ő juhait ismerje b) hogy magát illendően előkészítse (nem hogy minden kérdést előre papirosra tegyen, hanem hogy elméjében jó rendet formáljon, melyben a materiákat előhozza), hogy szép példákat és hasonlatosságokat kigondoljon stb. c) az imádságban magát szorgalmatosan gyakorolja. B) a katekizálás alatt vigyázzon a tanulóknak: 1) emlékezetekre, melyet sok könyv nélkül való tanulással terhelni nem kell; 2. elméjekre, hogy amit a gyermekek betéve tanultak, azt értsék is, s hogy a tanulókat a figyelmetes hallgatásban megtartsa (rövid serkentések, a dolog szükséges voltának és hasznának ajánlása, a tanító friss tanítása stb. által; a tanító igen sokat ne discuráljon, hanem szüntelen kérdezzen, noha olykor a folyvást folyó beszédnek is helye vagyon); 3. akaratjokra, melyben igy jár el: a) eszekbe juttatja a tanulóknak, hogy a tudomány és a szóbeszéd nem elég, hanem Isten akaratának gyakorlása kívántatik, b) néha egy kis próbát teszen kérdéskép, hogy miként tennék a hallott dolgot, c) reá biztatja őket a hallott igazság gyakorlására, d) a tanításhoz szíves intést ragaszt, e) szép fohászkodást vagy kívánságot tészen, f) arra szoktatja őket, hogy amit hallottak, azt együgyüen imádságba foglalják stb. C) a katekizálás után: 1. imádsággal rekeszti be s otthon is imádkozik báránykáiért, 2. azok magaviseletére utcán, háznál vigyáz, 3. jó példát mutat nekik. (17. §.).