Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)

Payr Sándortól: A pietismus paedagogikája

182 Payr Sándor. nekik; epistolákat és más magyar elaboratiókat csináljanak, hogy mindenek felett a magyar nyelvet tanulják meg tisztán. Ennek elmulasztása volt ez ideig oka, hogy alig találtatott a ki közülünk tisztán és fundamentomosan tudott volna szólni és irni, míg valami tekintetes személyek között és jó magyar könyveknek figyelmetes olvasása által azt valamennyire helyesebben nem excolálta." (I. h. 75—76. 1.). Apáczai óta magyar paedagogus ily erélyesen nem sürgette az anyanyelv művelését. S míg Bárány csak itthon akarja ezt a nemzeti munkát végezni, addig Bél a művelt külfölddel s az itt élő idegen ajkuakkal is meg akarja ismertetni a magyar nyelvet. Magyar nyelvtant irt a németek számára német nyelven „Der ungarische Sprachmeister" cimen (Pozsony 1729.). S ebben lelkesülten mondja, hogy míg egyik nyelvben az erőt és méltóságteljes kifejezést, másikban a kellemet s a harmadikban ismét más szép tulajdonságát dicsérnek, addig a magyar nyelv mind eme jeles tulaj donokot egyesíti magában. (Haan L. Bél M. 67. 1.). (Lásd bővebben: Magy. Pietisták 53—56. 1.). 5. A pietista vallásoktatás és ennek irodalma. Az első magyar katechetika. Mint láttuk, Spener és Francke főként a vallásoktatás által igyekezett nevelési célját megvalósítani, erre szenteltek legtöbb időt s e téren értek el legnagyobb sikert. Hasonlót mondhatunk a magyar pietistákról is. A vallásoktatás elhanyagolását is a minden időt felemésztő latin nyelvnek tulajdonítják. A gyermekek közt tapasztalható barbaries onnan van — mondja Vásonyi — hogy Donatusszal, Vestibulummal kínozzák őket, a vallásra pedig nem tanítják. (A szentírás szerint való élet regulái. Francke után. Halle 1711.). Torkos a győri kátéban panaszolja fel, hogy a kisdedek sok deák igéket megtanultanak, de nem tudják a Miatyánkot, Tízparancsolatot, Hiszekegyet. Bárány is bűnül rója fel a gondatlan praeceptoroknak, hogy a szegény gyermekeket a deák nyelv tanulásával gyötrik, melynek sok gyermek az ő világi életében úgy is semmi hasznát nem látja. (1735. évi kátéja.). Az általános baj ellen tehát ők is mestereik példája szerint a káté tanításban, a szorgalmas katekizálásban kerestek orvoslást. Mindenek előtt a tanítóknak kellett utasítást adni. Simonidesnek „Studium catecheticum, biblícum et logicum" c. műve volt e téren az első kísérlet (Lőcse 1669.). De sokkal fontosabb ennél Bárány Györgynek magyar nyelven irt katechetikája, melyet a német pietisták művei s különösen Rambach Jakab „Der wohlunterrichtete Katechet" c. munkája nyomán irt és bevezetésképen csatolt 1735. megjelent kátéjához. (Nürnberg 1735.).