Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)
Lapszemle
Lapszemle. 149 zetnek; de azt hisszük, hogy a keresztyén kulturideál a vallást és a kultúrát még bensőbb viszonyba hozza egymással, a midőn a keresztyénség legalább mint evangéliomi keresztyénség, a kultura terén való működést istenrendelte kötelességnek, tehát istenszolgálatnak, a kultura igazi javait ős viszonyait pedig isteni áldásnak tekinti s a kultúrmunkával az ember számára meghódított világot az emberrel együtt Istennek rendeli alá. May er Ε. W. strassburgi theologiai tanár. „Vallás ős ismeretelmélet" cimű cikkében reá mutat az ismeretelméleti kutatásoknak és álláspontoknak a vallásos meggyőződés szempontjából való fontosságára, a mennyiben szerinte az ismeretelméleti állásponttól függ, hogy miként ítéljük meg egyrészt a vallásnak a tudománynyal szemben való önállóságát, másrészt vallásos szempontból a tudomány értékőt. Ezen Ítéleteknek különféleségőt illusztrálja azután egyfelől a realísmus, másfelől a subjectiv idealismus ismeretelméleti álláspontjairól s bár maga az utóbbi felé hajlik, okosan óv a skepticismustól s annak apologetikus kihasználásától. A keresztyén hívőnek nem áll érdekében a tudomány skepticismusa. Kevésbbő tarthatnak számot általános érdeklődésre Höffding kopenhageni philosophusnak „autobiographikus ős antikritikus megjegyzései saját vallásbölcseletéhez" (németül megjelent 1901), mely nagyon általánosan és nagyon egyoldalnan a vallás lényegét az óletértékek fenntartására irányuló törekvésben keresi. Ellenben ismét vonzóan ad számot Class, müncheni tanár azokról a benyomásokról, melyeket Athén és Róma romjainak és emlékeinek szemlélete benne keltett, s a történelem változó tüneményeit az eszme világításába helyezve Athén-ben a maga nagy embereivel és ezek tökéletes műalkotásaival a világtörténelem egyik, — Rómában pedig a hatalmi érdeknek minden izében következetes kifejtésével és történelmének szinte kézzelfogható pragmatismusával a világtörténelem másik nagy paradigmáját látja. — És Jeruzsálem — van-e ennél nagyszerűbb paradigmája a világtörténelemnek ? Magnus Η., 1) boroszlói orvostanár azt igyekszik bizonyítani, hogy „az Istenben való hit és a modern tudomány mechanistikus természetfelfogása" nem zárják ki egymást; mert a mechanistikus felfogás csak az érzéki tapasztalat utján előttünk ismeretes világra terjed ki, holott az csak egy — talán nagyon kicsiny — rősze a létezők összeségének, és az a másik rész az érzéki tapasztalatra és a tudományra nézve hozzáférhetetlen lévőn, tág tér marad a vallásos hitnek és meggyőződésnek. Ez a fejtegetés aligha találja el azt a pontot, amelyen a kérdés tulajdonképen megfordul, és még égetőbbé válik a kérdés a történeti vallásokra s különösen ') Meghalt 1907. április hó 14-én.
