Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)

Erdős József dr.-tól: Az újszövetségi kánon és az őskeresztyén irodalom

14 Dr. Erdős József. Aristides athéni keresztyén bölcsész, Justinussal egy idő tájban, Zahn szerint 138. julius és 161. március, Seeberg szerint 140 és 145 közt írta az ő szintén Antoninus Pius (teljes címen Titus Aelius Hadrianus Antoninus Pius) császárhoz intézett apologiáját, ;

ιερί ΰεοσεβείας, a melyet Eusebios (hist. eccl. IV. 3) elnézésből, illetőleg téves következtetésből a 125/'6-ban Athonben tartózkodó Hadrián császárhoz intézett kórvényszerű felterjesztésnek gondolt. Ez az apologia három alakban maradt ránk, nevezetesen a Harris Rendel által a sinai Katalin zárda könyvtárában 1889-ben felfedezett syr fordításban, továbbá a mechitaristák velencei könyvnyomdájából 1878-ban napvilágra került örmény fordításban, amely azonban az apologiának csak a kezdetét tartalmazza, végül eredeti görög nyelven a Robinson Armitage által feltalált Barlaam és Joasaph középkori legendában. Szerző az ószövetségi könyvek, főképen az apokryph Sirach, Sapient., Tobit, 2. Makk. használata mellett gyakran útal az újszövetségi kánon egyes irataira, noha szó szerint alig idéz belőlük. Egyes kifejezéseit azonban határozottan a szentíróktól kölcsönözte. Ilyenek p. o. egyebek közt az «V ουρανοί καταβάς II. 6. cf. Ján. 3 1

3, vagy οσα ην ϋέλουσιν t. i. a keresztyének αυτοίς γίνεσϋαι, ετερφ ου ποιοϋσι, a mi a cod. Cantabrigiensis szerint Act. 15 2

9-ben a πορνείας szó után így olvasható: και οσα μή -0-έλετε εαυτοίς γείνεσ3αι, ετερφ μή ποιεί r [20. ν. ετεροις μη vioient]

; vagy ελάτρευσαν τρ χτίσει παρά τον κτίσαντα III. 2. cf. R. 1 2

3 ; viszont a μή ψευδεσ&ε εις άλλήλοις Kol. 3 , visszhangzik XV. 7-ben, a βλάσφημος, υβριστής, άγνοών 1. Tim, 1 1

3 a megtérésről szóló vallástételben XVII. 4, σωψρόνως ν.αί δικαίως . . . ζήσωμεν Tit. 2 1

2 pedig hatással volt XV. 9-re és a παυσάσδωσαν την γλώσσαν XVII. 6. kifejezés híven emlékeztet 1. Pót. 3 1

0-re stb. Az újszövetségi iratokat egyébiránt Aristides ευαγγέλιον és ευαγγελική j^aqpíj-nak, a másféle (p. o. apokryph) iratokat pedig egyszerűen γραφαi'-nak nevezi. Irodalom. Hennecke Edgar, Die Apologie des Aristides, Recension u. Reconstruction. Leipzig 1893. Seeberg, a Zahn Th. Forschungen-jének V. kötetében 159 — 414. Erlangen 1893. Aristidis philosophi Atheniensis sermones duo, ed. Mechitaristae. Venet. 1878. Robinson J. Armitage, Texts and Studies. Cambridge 1891. Erdős József

, Aristides és apologiája. Debr. Prot. Lap 1900. évf. 25. és 26. sz. Tatianos már nemcsak teljes szövegében ismerte, de harmonikus egészbe is összefoglalni igyekezett a négy kánoni evangéliomot. Ez a tulajdonképen pogány származású apologeta circa 110-ben született Assyriában; miután mint barbár, a görög-római világot bejárta és a pogány műveltségben széles körű tájékozottságot szerzett, sőt világi vonatkozású irodalmi működést is fejtett ki: Rómában megösmerkedett Justinussal, a kinek hatására keresztyénné lett s mint tudós