Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)

Erdős József dr.-tól: Az újszövetségi kánon és az őskeresztyén irodalom

Az újszövetségi kánon és az 05ΐίεΓείεΙ)τέη irodalom. 15 férfiú tekintélyes egyházi állást nyert, a melyben megmaradt Justinus haláláig c. 165-ig. Később eretnekség gyanújába keveredett, sőt Eusebios (h. e. IV. 28) őt αρχηγός των Εγχρατιτών melléknévvel ruházta föl, mivel noha nem szakadt el az egyháztól végképen, de keresztyén létére azokhoz a tub.ó testsanyargatókhoz (ίγχρατίτ< ι, νύρο/ιαραστάται, aquarii) csatlakozott, a kik egyes szektákkal közös különcködéseik mellett még, bárminemű testi érintkezést, tehát a házassági viszonyt is bűnnek tartották s a hús és bor élvezetétől irtóztak. Hieronymus pedig (praef. ad Tit.) azt jegyezte föl, hogy Tatianos néhány páli levelet, (főképen azonban a Timothousiakat Clem. Strom. II. 11) elvetette, de a tilusi levelet elösmerte: tehát emendator apostolorum akart lenni. Élete alkonyán, 172 után Mesopotamiába költözött s mint a Krisztus istenségéről szóló egyházi tan tanuja ott is halt meg 185—190. táján. Művei közül legismertebb a Rómában 152. táján írott ós 42 fejezetre osztott λόγος προς "Ελληνας cimű apologiája, a melyben egyfelől a korabeli görögök ós rómaiak erkölcsi kicsapongásai, főképen a gladiatori játékok borzadalmai és a színházak káros hatása ellen száll síkra, másfelől a pogá-, nyok mythologiai balvélekedéseit és hivalkodásait kárhoztatja, viszont a keresztyén tannak erkölcsi becsét és a görögök philosophiajánál sokkal régibb korát logikai, történelmi, tapasztalati érvekkel igazolja és védelmezi. Előadás ós nyelvezet szempontjából az antik íróknak mindenképen mögötte áll, az atticisták szabályait lekicsinyeli s azt kívánja, hogy beszéljen kiki természetesen és mellőzze a szónokmesterek utasításait. Ez a felfogása hátrányosan érzik a stylusán, mindamellett henye, szaggatott és itt-ott homályos mondataitól eltekintve, átalában az éleselműséget, megfigyelő képességet, találó megjegyzéseket ós érdekes fordulatokat nem vitathatjuk el tőle. Vannak különleges szavai ρ. ο. αβόηρολι'γος c. 17., γλωττομανία, εντιφος c. 3., -/.οραχόφωνος c. 15., ρητολογία c. 40., στιχοποιός c. 24., kedveli és nagy számmal használja a neutrale substantivumot, ρ. ο. το αυτεξούσιοι·, τό εχπνρον, το εξαίαιον, τό λνπηρόν κτλ. Tételeinek, állításainak igazolására az ókori profán irók (Homeros, Aristophanes, Kallimachos) műveiből épenúgy kölcsönöz gondolatokat és kifejezéseket, mint a hogy aránylag bőven útal az ó és újszövetségi kánonra. Ez utóbbiból összehasonlítható mintegy húsz rendbeli vonatkozásai szövegkritikai egybevetésre nem alkalmasak ugyan, de igazolják az illető evangéliomok ós levelek elterjedettsógét s közismert voltát. így p. o. c. 19-ben idézi Ján. 1 3 szerint πάντα υπ' αΰτοΰ χαί χωρίς αύτοϋ γέγονεν ουόέ εν, c. 5-beii ©sog εν άρχϊ] és ό λόγος εν άρχή γεννηθείς a János prologosára (1 j kk) emlékeztet; c. 4-ben szó szerint idézi πνενμα ό θεός Ján.