Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)

Raffay Sándortól: József története

Jóísef története. 141 nem felett jogosult a halál. Neked is, óh én szűz anyám, csakúgy mint a többi halandónak, várnod kell életednek végét. De a te halálod, csakúgy mint e kegyesé is, nem halál, hanem végnélküli élet az örökkévalóságban. A mint hogy nekem is meg kell halnom ama test szerint, a melyet tőled vettem. De rajta, óh én tisztelendő anyám, eredj, menj be az áldott vén Józsefhez, hogy lássd, mi történik, mikor lelke kiszáll a testből. 19. fejezet. Elment hát az ón tiszta anyám, Mária és belépett oda, a hol József volt. Én meg József lábához ültem, őt nézve, s már mutatkoztak arcán a halál jelei. S az áldott öreg emelt fővel ós merev tekintettel nézett arcomba, de nem volt ereje hozzám szólani az őt megszállott halálfájdalom miatt, hanem sokat sóhajtozott. Én meg egy teljes órahosszat fogtam a kezét s felém fordított arcával mutatta, hogy ne hagyjam őt el. Azután rátettem a kezemet a mellére és észrevettem, hogy a lelke már a nyeldeklőjónél van s elhagyni készül a szállását. 20. fejezet. Mikor meglátta az én szűz anyám, hogy a testét érintem, ő is megtapintotta a lábait ós úgy találta, hogy már elhaltak ós melegségüket elvesztették. Mondá nekem : — Oh kedves fiam, a lábai már csakugyan kezdenek kihűlni s a hó hidegségéhez hasonlítanak. Azután odahiván Józsefnek fiait és leányait, mondá nekik: — Jöjjetek valahányan vagytok, lépjetek atyátokhoz, mert bizonyos, hogy most vége van. Felelvén Assia, József egyik leánya, mondá: — Jaj nekem, fivéreim, hiszen ez ugyanaz a betegség, mint az én kedves anyámé volt! S jajongott és sírt, miként József többi gyermekei is. Én pedig ós anyám Mária is, együtt sírtunk velük. 21. fejezet. Akkor déli irányba fordítva szemeimet, láttam hogy a halál már közeledik s vele az egész gyehenna, körülvéve