Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)

Földváry Jenőtől: A horvát-slavon egyházak gondozása

A horvát-szlavon evang. egyházak gondozása. 125 Hogy a kényszerítő erővel fellépő fenti következtetéssel lázongva kél harcra nemzeti érzésünk, mint ezen ország érdeke, ama másik világ érdekével, hogy emennek csorbításával is összeegyeztetni óhajtjuk a magyar nemzeti érdekeket az evangyélium érdekével: az mig földönlevő emberek vagyunk, olyan természetes, mint az anya- vagy testvérszeretet. És gondolatbeli egyenletünkből nem maradhat ki az a nem csekély érdek sem, hogy csakis egy magyar érzésű és nyelvű egyházszervezet alkalmas a magyar ev. hitűek megtartására. Idegen és ellenséges nyelv elzárná előlük a „hit hallásból vagyon" stb. ige megvalósulását, és igy magát az érthető, ható evangyéliomot is, annyival is inkább, mert természetes vérbeli érzésük megzavartatván, romba döntene az ev. érzület összhangját is. A horvát-szlavonországi ev. magyarok megtartása tehát csakis egy magyar érzésű és nyelvű egyház kebelében lehetséges.. Ez az axióma azonban nem zárja ki az előbb kifejtett szlavóniai, de magyar órzésű ós nyelvű szervezetet. Úgyde a lehetőség vonala oda nyújtható, hogy a horvát-szlavon területen lakó ev. magyarok, egy a magyarországitól függetlenül különvált magyar nyelvű egyetemes egyházat alkothatnak. Ámde e gondolatbeli s/ámarányba odavegyül a minus, ami nem más, mint azon veszedelem, hogy a magyarországi egyetemes egyháztól elszakadt ilyen külön, független szervezet, mint a tengermenti országtól elszakadt sziget idővel bár meg is maradhat, de el is moshatja a tenger, hogy megszűnjön magyar lenni. Ám itt előlép a plus is, t. i. az, hogy ha megszűnt is magyar lenni, de megmaradt ev. lényege, sőt hatásában erősödött, mert horvát mivoltánál fogva teljesen hivatott az ev. terjesztésére. De ha ide kellett is jutnunk a szigorú következtetéssel, még ez mindig nem oldoz fel azon hazafiúi szent kötelességünk alól, hogy magyar missiónk magyar szervezetét minden erővel fentartsuk, mert a jelenleg meglevő evangyóliomi territóriumot egy bizonytalan reménykedés tárgyát tevő nagyobbért feláldozni nem szabad. Ezt értsék meg éppen a közelmúltban ós a jelenben is az anyegyháztól való elszakitáson buzgólkodó horvát politikusok ós hírlapírók. Ám valósítsák ábrándjukat. Alkossanak a már meglevő horvát (Tordinci), több német és tót egyházakból egy különálló horvát nemzeti ev. egyházat; csatlakozzanak ehhez a római túlzással, főként a pápával elégedetlen róm. kath. papok ós hívek. Beékelvén magukat a horvát nemzet kebelébe, keltsék újból életre az elmáglyázott reformációt. Ámde a magyar egyházakat hagyják meg az δ érzésük, lelkiismeretük és szükségletük szerint a magyarországi egyházzal kapcsolatban. Hogy e kifejtés szerint is a magyar egyházaknak a mai