Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)

Erdős József dr.-tól: Az újszövetségi kánon és az őskeresztyén irodalom

Az újszövetségi kánon és az 05ΐίεΓείεΙ)τέη irodalom. 11 okmányokat, a Xenophon Memorabiliájára emlékeztető απομνημονεύματα τών αποστόλων és ευαγγέλια, néha meg ειαγγέλιον néven nevezi és azt mondja, hogy ezeket a vasárnapi összejöveteleken a hívők épúgy olvassák, mint a prófétákat (Apol. I. 67 : χαί τά απομνημονεύματα των αποστόλων η τά συγγράμματα ιών προφητών άναγινώσχειαι, μέχρις έγχωρεΐ.) Hogy nem csupán egy. hanem mind a négy kánoni evangéliomot ösmerte és idézte, igazolja az άπομνημονεύ ματαról átalánossúgban tett eme nyilatkozata^: oi γαρ απόστολοι εν τοΊς γενομένοις in αυτών άηομνημονεύμασιν, α φημι ι'νιο των αποστόλων αΰτοΰ v.ai τών έκείνοις παρακολουθησάντων συντετάχθαι, γέγραπται, οτι ν.τλ Diai. 103. Számos tételt a mi kánoni evangéliomainkkal szó szerint egyezően idéz, p. o. Mt. 7 í

9 cf. Apol. I. 16 ; Mt. 8 „ 1

2 cf. Diai. 76; Mt. 5 2

0 cf. Diai. 105. Sok helyütt csak a kánonbeli tótelek gondolatait jelzi, p. o, Apol. I. 16-ban Mt. 5 2

2 szavait eként vonja össze: ος δ' av όργισθΐ], ενοχός εστίν εις το πνρ és Apol. I. 17-ben Lk. 12 4

8-at ebben a rövidített mondatban közli: (

t5 πλέον έ'δωχεν ό θεός, πλέον και άπαιτηθήσεται παρ' αυτοί. Más helyen meg a kánoni evangéliomokkal bár lényegileg egyező, de egy két szóban eltérő idézést olvashatunk nála, p. o. Apol, I. 16-ban a Mt. 7 2i"beli ου πας . . helyett οι'χί πας . ., Diai. 107-ben a Mt. 16 4-beli avvfj helyett αντοϊς, míg már Diai. 49-ben ηξει δέ ő 'ισχυρότερος μου olvasható a Mt. 3 n_

1

2-beli ό όέ οπίσω μου ερχόμενος . . . bővített mondat helyett. Viszont Mt. és Lk. kánoni szövegéből több vonatkozó mondást egybekapcsolva szövegez, így Apol. I. 19: μ ή φοβεΐσθε τους άναιρονντας υμάς ν.αί μετά ταύτα μι, δυναμένους τι ποι'ησαν φοβήθητε όέ τον μετά το άποθανεϊν δυνάμενη ν -/.αϊ ψυχην ν.αί σώμα εις γέενναν έιιβαλε'ιν cf. Mt. 10 2

8, Lk. 12 4 5, továbbá Apol. I. 16. Diai. 76. cf. Mt. 7 22 23) kk. 13 2f, 27· a synoptikusok közül Mk. evangéliomát is használta, példa rá Apol. I. 15. cf. Mk. 2 ]

7, 9 4

7, 1. 16. cf. Mk. 12 30, I. 35 cf. Mk. 15 2„ Diai. 33. cf. Mk. 6 r,

2

) 8 l

7, Diai. 106. cf. Mk. 3 1(! 1

7, 14 2

G etc., sőt hogy János evangéliomát is, noha nem szó szerint, de hű vonatkozásban mily sürjen alkalmazza, igazolják azok a mondatok, a melyek a János stylusának és előadása tartalmának határozott ismeretét feltételezik; így egyebek közt Apol. 1. 61. és Ján. 3 35 c. 60. ós Ján. 3

U 1

5 c. 6. és Ján. 4 2

4, 5 2

3 c. 16. és Ján. 14 2

4 c. 63. és Ján. 16 3 c. 52. és Ján" 19 3

7 c. 35. és Ján. 20 2

5. Diai. c. 69. és Ján. 7 I

2, 9, c. 100. és Ján. 10 18 c. 106. és Ján. 13 3 c. 121. és Ján. 14 7 c. 136. ós Ján. 5 2!) 4

r, etc. V. ö. Otto id. mű ós Bindemann, Theol. Stud. 1842, 2. Ueber die von Justin dem Märt, gebrauchten Evangelien. Nála a kánoni evangóliomoknak az illető szerzők nevei mellőzésével való idézése, illetőleg alkalmazása egészen rendes és szokásos; hiszen gyakorta a prófétai írókat sem