Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)

Földváry Jenőtől: A horvát-slavon egyházak gondozása

116 Földváry Jenő. Lenkovics György generálisnak, hogy az evang. katonákat kényszerítse vissza a római hitre, a katonai lelkészeket pedig azonnal űzze el. Ε parancs katonai szigorral végre is hajtatott. A zágrábi tartománygyülés 1605. majd 1609-ben a protestánsokat jószágvesztésre és száműzetésre ítélte, majd az 1636-ki törvények szerint az evang. prédikátorok megégetendők. Gróf Erdődi Tamás bán is a reformáció ellen fordult. A pozsonyi országgyűlésen kivont karddal fogadást tett, hogy területéről a „luteránus dögvészt" kiirtja. „Kész vagyok inkább elszakadni a magyar koronától, semhogy országomban e dögvészt megtűrjem." Még sikeresebbé tette az ellenreformációt a „propaganda" Ugyanis az ellenreformáló állami ós papi hatalmak nagy számban jezsuitákat hozattak Zágrábba, kik a ferencrendi szerzetesekkel együtt alkották meg az úgynevezett „propaganda" szövetséget a reformáció teljes kiirtására. Borkovics Márton zágrábi püspöksége alatt (1667—87) csakugyan teljesen kiirtatott a reformáció. Szlavóniában már nem működhetett a propaganda erőszakkal, mert Szlavónia ez időben magyar megyékként, közvetlenül Magyarországhoz, magyar törvények alá tartozott, nem sújthatta a rettenetes zágrábi törvény a kálvini egyházakat. (Ugyanis mig Horvátországban leginkább a lutheri, Szlavóniában ellenben a kálvini reformácio terjedt el.) Ha erőszakossággal nem is, de térítéssel sikerült a propagandának különösen az alacsony színvonalú horvát lakosságot visszahódítani a római egyházba. Mindazonáltal 1699-ben még 31 kálvini egyházat számlálhatott Szlavónia. Ezek közül Rétfalu, Haraszti, Kórógy, Szentlászló, Tordinci mind e mai napig életben vannak. Érdekes, hogy Tordinci az egyetlen horvát ref. egyház. Ha több fogékonyság lett volna a reformációhoz az elmaradott szellemű horvát népben, ha az áttért horvát papok is nem állanak vala a szellemnek és erkölcsnek olyan alacsony színvonalán, bizony a propaganda térítése eredménytelen lett volna egy általános szellemi megújhodással szemben : nem száll alá 31-re egyházaink száma. A horvátokra nézve hiába volt tehát a Mária Terézia eszélyes türelme, ki a Németországból betelepített németek érdekében az uj hitnek bókét hagyatott, eredménytelen volt II. József türelmi rendelete is és azon felette kedvező körülmény is, hogy a prot. bevándorlások folyton tartottak. így ujabb egyházak csakis a németekből alakulhattak: 1770-ben az ó-pázuai, 1790-ben az uj-pázuai ág. ev. egyház Uj-Banovce leányegyházzal. Bár az 1791-iki országgyűlés 14-ik §-a a horvát-szlavonországi protestánsoknak megtiltja a földbirtoklást és a hiva-