Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)

Mayer Endrétől: A rómaiakhoz irt levél

A rómaiakhoz irolt levél. 103 az olvasókra s magasztalja a mindenkit gyámolító egyedül bölcs Istent. 2. A bevezetés (1, 1-17). a) A levél czime (1, 1—7). A levelet Pál apostol irja a Rómában lakó keresztyéneknek. Az apostol azonban nem elégszik meg a czím ily rövid megfogalmazásával, hanem mindenekelőtt közelebbről meghatározza a maga apostoli hivatását, hogy az olvasó közönség már előre tudja az irónak kilétét. Pál senki más, mint az úr Krisztus Jézusnak szolgája, a ki életét feltótlenül neki szentelte; nem önszántából tette azt, hanem elhivás folytán, mert őt az úr hivta el s választotta ki az evangéliumnak hirdetésére. Ez az evangelium az Istentől ered ; ő azt előre ígérte a prófétái által és szól benne az ő fiáról, a ki testi származása szerint Dávid törzséből való, de egyébként a szentség szelleme szerint hatalommal biró Isten fiának s a mi urunknak bizonyult. Ez az úr Jézus részesítette őt abban a kegyelemben, hogy mint apostol az összes pogányoknak hirdetheti a hitet, így tehát a római keresztyéneknek is. Ezek után az apostol a következő szép üdvözlettel üdvözli olvasóit: „kegyelem nektek és békesség az Istentől a mi Atyánktól ós az úr Jézus Krisztustól." b) A levélírás czélja (1, 8—15). Hálaadással kezdi, mert a rómaiak ker. hitéről mindenfelöl csak jót hallott s Istenre mint tanura való hivatkozással állítja, hogy imádságaiban mindenkor megemlékezik rólok, kérve az Istent, tenné lehetővé, hogy hozzájok is eljuthasson. Az apostol nagyon kívánkozik közzéjök közös erősödés ós vigasztalódás czéljábói. Sokszor elhatározta, hogy elmegy közzéjök az evangéliumnak terjesztése czéljábói; azonban ebben mindekkorig akadályozva volt. Pedig apostoli hivatása kötelességévé teszi azt, mert ő helléneknek és barbaroknak, bölcseknek és tudatlanoknak köteles hirdetni az evangéliumot s így természetszerűleg a Rómában lakó keresztyéneknek is. c) A levél főtétele (1, 16, 17). A mint kötelessége terjeszteni az evangéliumot, ugy másfelől nem is szégyelli ő azt, mert Istennek hatalma az, minden hívőnek üdvösségére, Zsidónak először, azután Görögnek, mert Istennek igazságossága jelentetik ki abban hitből hitbe. 3. A tárgyalás. a) Első szakasz (1, 18—3, 20). Miként az apostolnak többi leveleiből is kitűnik, nagyon szereti az ellentéteket egymással szembe állítani s bizonyításá-