Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)
Tüdős István dr.: Keresztelő János
92 Dr. Tüdős István. A Keresztelő János saját beszéde tehát ez : „ Térjetek meg, mert elközelített a mennyeknek országa". Ez volt az első nyilatkozat, a mely ajkairól elhangzott, a mint ezt Mátén kívül a többi evangélista is elismeri, a midőn Márk azt irja : „prédikálván a megtérésnek keresztségét (1, 4) s Lukács is ezt jegyzi fel a 3, 3-ben. A megtérést hirdeti, ezt prédikálja, erre hivja fel a lelkeket, mert a mennyeknek országa, az Isten, a Messiás, a lelkek országa: megtérés nélkül nem jön létre ! Térjetek meg ! Két szócska csupán, de egy egész új életnek bekövetkezéséhez a feltétel, a mely nélkül romlás, pusztulás vár a népre, a melynek pedig jövője volna ! S a felhívásnak volt-e hatása? A kiáltó szó elhangzása süket fülekre lelt-e, vagy pedig meghallgatókra ? Fel kell tennünk e kérdést, mert a megtérést hirdető kiáltó szónak folytatásának kellett lennie, ha meghallották, — már pedig bizonyságaink vannak, hogy voltak, a kik meghallották. Érdekes kérdés ugyan, hogy miként hallották meg a kiáltó szót, de vizsgálat alá fölösleges vennünk, mert a '/sidó nép múltja tele van prófétai szózatok hangzásával, tehát próféták előállásával is, amely múlt maga is elegendő bizonyságtételnek, hogy Keresztelő Jánost is meghallották szavában, meghallgatták beszédében. De épen az a fontos kérdés, mi volt a beszéde azon kivül, ami felhívásként hangzott el? Mert a dolog természetéből következik, hogy nem csupán felhívást tett közzé Keresztelő János, hanem a felhívás után is beszélt, különösen pedig azért kellett beszélnie, mert keresztelt is, a mely ténye még a beszédnél is több lehetett, mert az volt az eljegyzés a megtérésre, a mennyeknek országába való jutásnak záloga és pecsétje. Mit prédikált hát a felhívás mellett Keresztelő János? Az evangélisták nem hallgatják el, a mi egészen természetes, mert Írásaik szerint: menének Jánoshoz Jeruzsálemből, — menének a Jordán egész vidékéről s a Jordán mellett való egész tartományból (Máté 3, 5; Márk 1, 5; János l, l 9) s ha mentek: akkor bizonyára hallgatták is a prófétát, a ki semmi esetre sem zárta le ajkait, hiszen kiáltó szónak hivatott el. Mielőtt azonban a felhívás után történt tanítását szemügyre vennők, tisztázzuk a kérdést, a mely bizonyos ellentétet árúi el az épen iménti idézetek s a Lukács 2, 3-ban foglalt között. Ugyanis mig Máté, Márk és János szerint Jánoshoz mentek az emberek, addig Lukács szerint János ment az emberekhez a Jordán mellett való minden tartományba. Vagyis a kérdés ez : öt keresték-e fél a hallgatók, — vagy ö kereste-é fel a hallgatókat ? Talán szőrszálhasogatás is e kérdésnek előtérbe nyomása épen közbeesőleg, de mert a magyar fordítást olvasónak is szemébe tűnhetik a különböző felfogás, a mely szerint Jánoshoz mentek és János ment az emberekhez, az eredeti helyek megvizsgálása elengedhetlen kötelességünk, hogy az ilyen feltűnőnek található pontokat megvilágosítsuk.
