Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)

Nippold Frigyes dr.: Hilgenfeld emlékezete

Hilgenfeld emlékezete. 83 melyet gyermekei tőle hallottak. Valóban ez a tudós — a Bismarck-féle képpel élve — a gáton halt meg: utolsó öntudatos pillanatáig a mi szentiratainknak életművévé lett magyarázásával foglalkozott. Ne vegyék rossz néven, hogy legalább ez egy mozzanatot oly részletesen kiszíneztem. Mert különben roppant nehéz Hilgenfeld tudós alkotásainak (számuk az ezret meghaladja) szinte áttekinthetlen tömegéből e komoly helyen kiragadni azt, a mi általánosan megérthető. Bár felemelő feladat volna nála is úgy, mint a szintén bőségesen megáldott Hásenál az egyes úttörő művekkel együtt a különböző theologiai tudományágak fejlődésének a menetét is feltüntetni: de csakhamar be kellett látnom, hogy erre nincs elég idő. És csak ekkor kezdett aggasztani, hogy oly feladat megoldására vállalkoztam, a mely valójában szinte meg sem oldható. Ha mégis eleget teszek a kívánságnak, annak oka az, hogy csak az általános érzésnek kell kifejezést adnom. A ki ismeri a széles kört, melyben Hilgenfeld neve félszázadnál régebb idő óta szinte programmként hat, az azt is tudja, hogy — teljesen eltekintve a bármely irányhoz vagy felekezethez tartozó német theologusoktól — a Svajcban és Franciaországban, Angliában és Skóciában, Németalföldön és Skandinaviában, nem különben Amerika egyes részeiben a komoly kutatók azonos részvétet éreznek Jéna városával és egyetemével. Ez általános érzés jelentősége azonban csak annak érthető, aki egyúttal azt is tudja, hogy úgy a fiatalabb nemzedék, valamint a távolabb fekvő országok ösztönszerűleg érezik, hogy jóvá kell tenniök valamit, a mit a régebbi kor és szűkebb hazája e férfiúval szemben elmulasztott. Hilgenfeld 84 éves korán halt meg. Csaknem 70 éves volt, mikor fakultásunk végre rendes tanárként üdvözölhette azt az embert, a ki docens korától fogva minden erejét neki áldozta, amennyire t. i. az őt ugyancsak silányan jutalmazó segédkönyvtári állás ezt az erőtle nem kötötte. A hasonló sorsú Grimm, a ki hasonlókép első rangú kutató és a legtisztább jellemek egyike volt, ezt a célt egyáltalán nem érte el. Miféle idő volt az, a mely ilyen emberekkel igy 6*