Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)

Nippold Frigyes dr.: Hilgenfeld emlékezete

84 D. Jíippold Frigyes. tudott elbánni? A német protestantismusnak miféle viszonyaiba enged az ilyen sors bepillantani? Mit véthettek ezek a férfiak, hogy életútjukat hosszú éveken át úgy megnehezítették ? Ennek mélyenfekvő oka ugyanaz, a mely Hasét is, mint ifjú tübingeni magántanárt várfogságba juttatta. Abban az egyetemes természeti törvényben gyökerezik az, hogy nemcsak a vallástörténetben, hanem általában az emberiség történetében is minden igazi haladás vértanúsággal jár azokra nézve, a kik ezt a haladást a következő nemzedékek számára alapozzák. Hase ifjúkori sorsa mindenkor typikus marad a karlsbadi megállapodások utáni időre nézve, a melyben a porosz állam vasat kovácsolt azoknak, a kik ütőereit bekötözték. Hilgenfeld és Grimm férfikori tapasztalatai ellenben az ötvenes években uralkodó ama fulasztó, tikkadt időt jellemzik, a melyben Poroszországban a centrum már ütőkártya volt, miközben egy áttért zsidó a protestantismusnak azt a rendelkezést adhatta ki, hogy a tudománynak át kell alakulnia. Ilyen viszonyok közt tudományos theologia számára alapítani folyóiratot, valóban merész vállalkozás volt. Ε Hilgenfeld-féle folyóirat egyetemes történeti jelentőségének fejtegetésébe bocsátkozni, ma már szerencsére szükségtelen. Mert ez már az említett ünnepi füzetben megtörtént. De ha egészen mellőzzük is ezt a folyóiratot, még mindig rendkívül nehéz feladat marad rövid áttekintést adni külső terjedelméről és belső tartalmáról egy oly tudós munkásságnak, a mely mindkét irányban egyaránt páratlanul áll. Még talán leginkább úgy válik ez lehetővé, ha összehasonlítjuk azzal, a mi ama theologus műveinek örök varázsát képezi, a kinek az emlékköve a mi Fürstengraben-unkban van elhelyezve és a ki rokon munkamezőn de, egészen más nemű s ép ezért a fakultás és az egyetem seniorságában utódjáéval egymást kölcsönösen kiegészítő munkásságot fejtett ki. Hase istenáldotta művésztermészet volt, még személyesen ihletve a legnagyobb költői szellemtől, a kit népünk ismer, Göthétől. Bármibe mélyedt, — Jézus életébe, az egyháztörténetbe, a dogmatikába, a polemikába, — min-