Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)
Raffay Sándor: Márk és Pál
Márk és Pál. 67 elszakadt tőlük Pamfiliában, s aki nem ment bele velük együtt a munkába, nem tartotta méltónak a komoly téritői útra. S mert Pál megkötötte magát, ezért lett köztük oly élessé az ellentét, hogy szétváltak. És hogy mennyire Márk volt ennek a szétválásnak az oka, a szöveg összefüggésén kivül mutatja az is, hogy Barnabás Márkkal indult el, Pál meg külön kelt útra Silasszal. Ez oly kétségtelen tény, amelyen változtatnunk nem lehet Magyarázatát keresni azonban nemcsak szabad, hanem kötelesség is. Lehetetlen elvitatni, hogy Pál azért nem akarta magával vinni Márkot, mert nem ment velük bele a munkába, hanem hazament. Ebből jogosan következtethetjük, hogy a ciprusi munkában sem vett részt. Ép ez adta nekem azt a nagyon természetesnek látszó gondolatot, hogy Márk csak rokonlátogatással töltötte az idejét Cipruson. Mert az idézett helyek szerint neki ős nagybátyjának, Barnabásnak, ott élt a rokonsága. Hazafelé ismét Pálékkal indult Márk is, de alighogy partot értek, elszakadt tőlük és hazament anyjához Jerusálembe. Pál azért nem akarta hát őt a második útra is magával vinni, mert nem tartotta alkalmasnak a térítés komoly munkájára. Megengedem, hogy e megoldás ellen is lehet érvelni, mert nem a szöveg tételes adatain, hanem csak a józan gondolkodáson épült fel. Ha ismernék hasonló állítást, sietnék rá hivatkozni, hogy már ez meg az a külföldi tudós is igy vélekedett és akkor a mai szokás szerint fedezve volnék. Igy azonban csak az elfogulatlan ítélkezésre hivatkozom, nem természetes-e ez a megoldás? Harsányi hajlandóbb a veszedelmektől való félelmet fogadni el Márk visszavonulása okául. De ez már csak azért is lehetetlen, mert Márk a másodszori útra is szívesen vállalkozik, tehát a törődés, a veszedelem nem tartja vissza az utazástól — ha Ciprus ismételt meglátogatásáról van szó. Pedig hogy arról van szó, mutatja 15, 3 9, mely szerint Barnabás Márkkal együtt csakugyan Ciprusra megy, ahol Márk rokonai laktak. Ismét csak odajutunk, hogy a rokonlátásra való vágyat kell Márkban a fő mozgató erőnek vennünk. Ε tekintetben hát nem érzem magamat a magyarázatomról való lemondásra kényszerítve. Minthogy pedig ez a dolog veleje, voltakép be is fejezhetném a vitát. De pár rövid megjegyzést még el nem mulaszthatok. Pálnak Márkra való neheztelése okáról a források csakugyan nem világosítanak fel. Hogy azonban Pál és Barnabás meghasonlásának oka Márk visszautasítása volt, azt forrásunk határozottan kimondja. Ha aztán valaki e forrást magát helytelen és „hiteltelen adaton nyugvónak" állítja, azt senki5*
