Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)
Raffay Sándor: Márk és Pál
68 Raffay Sándor. nek megtiltani nem lehet. De hogy van-e ehez joga, az más kérdés. Szerintem ez esetben nincsen. A három tévedés közül az elsőre nézve elismerem: tévedtem. A Szentírás szövege nyilvánvaló: Páfos helyett Pamfiliát kell olvasni. A leírásnál az emlékezetem és figyelmem elszunyókált, aminek, igaz, tudományos munkánál megtörténnie nem volna szabad, de megesett, bocsánat érte. A Szentírás szövege azonban maga igazol, hogy ι nem holmi hig hypothezist akartam teremteni, hanem a két város nevét tévedésből cseréltem fel. A második tévedés tárgya, t. i. Pál jeruzsálemi látogatásainak sorrendje és ideje, tudjuk, ma is igen-igen vitás és bizonytalan. Az Acta egészben véve biztos, történeti adatokat közöl. Itt-ott tévedhet, de hogy a páli látogatások dolgában csakugyan; olyan nagyon vaskos-e a tévedése, mint az a galatai levél alapján állítható, igen kérdéses. Ε tekintetben a pörös akták nincsenek lezárva s így végső Ítéletet oly nagyon apodiktikus formában hoznunk nem lehet. Ebben az egyéni felfogásnak ugyancsak tág tere van. A harmadik tévedésnek azt tartja Harsányi, hogy I. Kor. 9 6-ra mint történeti adatra hivatkoztam. Szerinte erre igy nem lehet hivatkozni, mert itt „toll, — nyelv, — vagy másolási hiba miatt" Apollos neve helyett került a szövegbe Barnabásé. Hát e tekintetben már én csak azt tartom, hogy ha a Szentírásnak akár egyes szavaira, akár egyes kijelentéseire, fejezeteire vagy könyveire a bauri iskola ós a modern „Theilungshypothese" híveinek szokása szerint egyszerűen rámondhatjuk, hogy ez vagy amaz toldás, hiteltelen, törlendő vagy cserélendő: akkor a Szentírás puszta játékszerré válik a szellemeskedők vagy hypothesisgyártók kezében. Mindaddig, mig a korinthusi levél idézett helyén a codexek maguk nem igazolják Barnabásé helyett Apollos nevét, s szövegkritikailag ki nem mutatják Barnabás nevének tarthatatlanságát: nekünk a szöveget javítgatni, s a javításokra hypothesíseket állítani nem szabad. Ily módon a pápás egyház minden igazát kényelmesen ránk disputálhatja a — saját módszerünkkel. Gal. 2, 3. chronologiai értékesítése dolgában szívesen egyetértek Harsányival. Hogy Barnabás Antiochiában Péterrel tartott, az tény, de hogy vele Pál vitatkozott volna, arról egy szó sincs a levélben. Hogy pedig nem e viszálykodás miatt váltak el a 2-ik térítőút előtt, az nyilvánvaló nemcsak abból, hogy együtt akartak menni, hanem hogy míg Márkot Pál vissza nem utasította, egy szó sem esett köztük a szétválásról. Logikusan tehát én nem tudok más eredményre jutni, mint hogy Pál és Barnabás szétválásának oka egyedül csak Márk volt. Raffay Sándor.
