Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)
Raffay Sándor: Márk és Pál
Márk és Pál. A Theologiai Szaklap I. évfolyamának 20—21. lapjain Acta 15, 3 8 cím alatt rövidesen rámutattam arra a kérdésre, miért vált el Barnabás és Pál a második téritői út előtt, s különösen miért neheztelt meg Pál Márkra annyira, hogy nemcsak nem engedte őt el a második téritői útra, hanem még Barnabással is hajlandóbb volt szakítani, mint Márkkal együtt utazni. Ennek az eredményeiben jelentős esetnek megnyugtató megvilágítását az irásmagyarázóknál hiába keresvén, magam igyekeztem a kérdés megoldását megtalálni. Azóta négy esztendő telt el, s most hallom csak a megoldás visszhangját. A Sárospataki Ref. Lapok január 20-án megjelent mai számában Harsányi István kollegám foglalkozik e cikkemmel. Sárospataki kollegáim közül ezúttal már a második tisztel meg azzal, hogy szóvá teszi egy-egy tanulmányom eredményét. Minthogy nekünk, theol. tanároknak, hivatásos kötelességünk a Szentírás kérdéses helyeinek megvilágítására, a jézusi keresztyénség megállapítását elősegítő fontos kijelentéseknek megértésére minden tehetségünk szerint igyekezni; s minthogy Theologiai Szaklapunk egyenesen azzal a célzattal alapíttatott, hogy benne önálló tanulmányokra teret és indítást nyujtsunk: kétszeres az én örömem, hogy ez a hozzászólás megtörtént. Felelek rá azonnal. Nem a Sárospataki Ref. Lapokban, mert nekem itt a terem, bár szívesen fogadnám e cikk átvételét, de felelek azért, mert azt Harsányi kollegám maga is várja, ezzel fejezvén be cikkét: „De azért csak keressük továbbra is az igazságot". Hát keressük, ez a mi tanári és emberi legszebb hivatásunk. Harsányi nincs megelégedve azzal az eredménnyel, melyet tanulmányom felmutat. Szerintem azonban így áll a dolog. Bizonyos, hogy Pál és Barnabás az első téritőútra Márkot is magával vitte. Az is bizonyos, hogy Pál és Barnabás nem valami közönyös vagy általános egyházi, avagy elvi, hanem személyi dolog miatt vált szét a második téritőút előtt. A személyi okot pedig Márkban találjuk meg. Acta 15 >37-39 világosan és határozottan azt mondja, hogy Barnabás ezúttal is el akarta vinni Márkot. Pál nem engedte. Meg is okolja a közlemény, hogy miért nem. Mert Pál, aki teljes lélekkel nekifeküdt a térítés munkájának, azt a Márkot, aki